Mucsi András: Kolozsvári Tamás (1969)
kép. Szárnyasoltártól független, önálló táblakép volt a költségesebb márvány síremlékeket pótló halotti emléktábla, az epitáfium is, a védőszentjétől vagy a Madonnától túlvilági pártfogást kérő halottnak imádkozó, portrészerűen ábrázolt alakjával. Okleveles adatok szerint a XV. században más, kifejezetten világi tárgyú táblakép, önálló arckép is készült Magyarországon. A középkori táblaképeket temperafestékkel, gyakran több darabból összeállított, kréta alapozású fatáblákra festették. Oltárképet a középkorban vászonra csak akkor festettek, ha a több deszkából álló tábla összeillesztése ragasztott vászon alkalmazása nélkül nem látszott biztonságosnak. Ilyen technikával készült például a fent említett, Alexandriai Szent Katalin megtérését ábrázoló báti oltártábla. Magyarországon a XIV. században, valószínűleg az Anjou-kor elején honosodik meg a tábláké pfestészet, eredeti fennmaradt emléke azonban csak a század végéről ismeretes. A folytonos háborúk, a gyakori tűzvész, majd a török pusztítás a XV. század, a magyar festészet virágkorának emlékeit is erősen megtizedelte. Középkori oltárok kevés kivételtől eltekintve csak a töröktől védettebb hajdani Felvidéken és Erdélyben maradtak fenn. A török után a barokk kor és a XIX. század ellentmondást nem tűrő purista ízlésváltozása ritkította a középkori magyar képzőművészet emlékeit. A templomokból kiselejtezett, elkallódásra vagy pusztulásra ítélt középkori képeket végül a XIX. században fellendült műgyűjtési kedv és a nemzeti múltunk emlékeinek megőrzését célzó múzeumalapítási tevékenység mentette meg. 1870 táján, a régi esztergomi egyházmegye területéről, Garamszentbenedekről így került Simor János érsek megnyitás előtt álló esztergomi magánképtárába egy már szétszedett állapotban levő szárnyasoltár, Kolozsvári Tamás 1427-ben festett Kálvária-oltára. Ez az oltár eredetileg kétszárnyú, festett oltár volt. Szamárhátíves felső záródásé középső képe, a Kálvária, már körvonalában is a hajlékony gótikus stílus jegyét viseli magán. A 242 x 177 cm nagyságú középképre csukódó felső szárnyképek alakja a Kálvária-kompo- zició csúcsíves záródásának felel meg, felső sarkuk az egyik oldalon le van kerekítve. A mindkét oldalon festett szárnyakat még Esztergomba kerülésük előtt - eredeti keretükből kiemelve - szétfűrészelték, és az Így elvékonyított fatáblák új hátoldalát merevítő farácsokkal, parkettázással látták el és az akkori neogótikus ízlésnek megfelelően díszesen újra keretezték. A Kálvária-jelenethez kapcsolódó, Krisztus szenvedésének eseményeit bemutató passióképek alkották a szárnyak belső oldalát: balról Krisztus az Olajfák hegyén és alatta a Keresztvitel, jobbról a Kálvária-jelenet tragikumát feloldó Krisztus feltámadása és 6
