Mucsi András: Kolozsvári Tamás (1969)
szalag szövege szerint Jeruzsálem leányait vigasztalja: „Jeruzsálem leányai, ne miattam sírjatok, hanem fiaitok miatt.” A jobb oldali alsó szárnykép Krisztus feltámadását ábrázolja (23. kép). Mint a felkelő nap, hatalmas aranykorong előtt dicsfényben emelkedik ki sírjából a feltámadó Krisztus. Finom mozgású, törékeny, gótikus indadíszekhez hasonlóan hajlékony alakja - a csoda jelentőségét hangsúlyozva - zárt fedelű, jól láthatóan lepecsételt vörösmárvány szarkofágból lép elő (25. kép). Mint egy növény, valósággal kinő a sírkő keskeny résén. Az ünnepélyes jelenetet lenn a sír előtt a mély álomból ébredő, rovarszerű páncélos katonák nehézkes, súlyos alakjai (24. és 28. kép), fenn a síron a leplet tartó, térdelő angyalkák üde színekkel festett, könnyed figurái keretezik (26. és 27. kép). Az egyetlen korabeli ábrázolás, mely stílusában, a kompozíció hasonlóságában a régi magyar festészet e csodaszép Feltámadás képéhez fogható, a kassai székesegyház azonos tárgyú, befejezetlen freskója. A kassai freskó rajza, az ugyancsak zárt fedelű sírból kilépő Krisztus mozdulata szembetűnő rokonságot árul el Kolozsvári Tamás képével. A garamszentbenedeki szárnyképek sorát Krisztus mennybemenetelének ábrázolása zárja le (29. kép). A festményen a mennybemenetel helyét, a lépcsőzetesen emelkedő Olajfák hegyét Mária és az apostolok térdelő alakjai veszik körül. Míg az előtérben térdelő alakok -jobbról Péter és Pál (33. és 35. kép), baloldalt Mária és János evangélista (30. kép)- finom rajzú feje még az egykorú festőmintakönyvek sablonos bibliai arctípusaira emlékeztet, a Máriától jobbra, a hegy mögött látható, távlati rövidülésben ábrázolt két apostolfej realisztikusabb törekvéseket mutat. Az érdekes, alulról jövő megvilágítás a felfelé tekintő arcok szerkezetének plasztikus formáit hangsúlyozza. Az általában síkszerűen komponáló festő a rendelkezésére álló szűk keretben itt a kép terét is igyekszik éreztetni. A mennyből leröppent angyalnak a térdelő apostolokhoz intézett szavait mondatszalag tolmácsolja: „Égretekintő galileai férfiak, miért csodálkoztok” (31. kép). A szárnyas oltár külső képei a legnépszerűbb középkori legendagyűjtemény, Jacobus de Voragine XIII. századi Arany Legendája (Legenda Aurea) elbeszélései alapján, szentek életéből vett jeleneteket ábrázolnak. A felső legendaképek, a becsukott oltár két remetejelenete a passió nagyböjti hangulatának előhírnökei. A bal oldali képen az ördög elragadja a húsvéti ételt, melyet Romanus barát kötélen akar a subiacói sziklabarlang mélyén reme- téskedő Szent Benedekhez juttatni (38. kép). Az ördög szándéka, hogy „Isten embere” még húsvét ünnepén is böjtöljön, és ezáltal bűnt kövessen el, mégis meghiúsul, mert egy pap, látomás sugallatára, felkeresi a barlangban rejtőzködő szentet, és saját húsvéti ételét osztja meg vele (42. kép). A festmény egy kompozícióba sűrítve ábrázolja a legenda két 15
