Mucsi András: Kolozsvári Tamás (1969)
legfontosabb, időben egymást követő cselekményét. A szomorú természeti környezetben játszódó legendajelenet mélabús böjti hangulatát a gótikus templomok vízköpő figuráira emlékeztető groteszk ördögábrázolás sem befolyásolja. A sűrített cselekményt magyarázó mondatszalag-szövegek szintén az Arany Legendából vett részletek. A szalagok helyett most idézzük inkább az Arany Legenda Benedek-legen- dájából az ide vonatkozó teljes részletet. „Szent Benedek. .. egy olyan helyre ment lakni, ahol három évig élt, anélkül hogy bárki ismerte volna, kivéve Romanus szerzetest, aki szükségleteiről gondoskodott. Mivel a távolság hosszú volt Romanus rendházától Benedek barlangjáig, az előbbi a kenyeret egy hosszú kötélre kötötte, ehhez egy csengő volt hozzáerősítve, mely hívta Isten emberét, hogy jöjjön ki a barlangból és vegye át táplálékát. Hanem az emberek ellensége, az ördög, irigyelte az egyiktől a szeretetet és a másiktól az ételt: egy követ dobott oda, mely összetörte a kis harangot. így tehát Romanus nem tudott gondoskodni a szent remete szükségleteiről. Mi Urunk, Jézus Krisztus látomásban jelent meg egy pap előtt, aki Húsvét napjára ételét készítette, és azt mondta neki: ,Te finom fogásokat készítesz magadnak és az én szolgám éhségtől gyötrődik ezen a helyen.’ Ekkor a pap felkelt, fogta a húst, amit magának készített és úgy igyekezett, hogy megtalálta Benedeket, és azt mondta neki: .Kelj fel és együk meg ezt az ételt, mert ma Húsvét van.’ Benedek azt mondta: ,Jól tudom, hogy Húsvét van, mert érdemessé váltam arra, hogy téged lássalak.’ És bizonyára nem tudta, hogy ez volt Húsvét ünnepének a napja, mert nagyon távol élt a világtól. A pap azt mondta neki: .Valóban, ez ma a Mi Urunk Feltámadásának ünnepe, és nem illik ilyen napon böjtölni, és én ezért küldettem hozzád.’ Ekkor áldották a Mi Urunkat és együtt ették meg az ételt, melyet a pap készített.” Szent Benedek húsvéti legendájának XIV. századi olasz ábrázolásain, Taddeo Gaddi és Spinello Aretino firenzei freskóin vagy Lorenzo Monaco és Mariotto di Nardo táblaképén a legenda naiv leírásával megegyezően, az ördög, mint a rossz gyerek, kővel dobálja Romanus barát ételjelző harangját. Kolozsvári Tamás képén a jelzőharangnak nincs nyoma, a legenda-jelenet bemutatása sűrített: a vasorrú ördög egyszerűen elcsáklyázza a kötélhálóba font ételes fazekat, Szent Benedek húsvéti ételét-italát (34. kép). A körmeivel kapaszkodó, denevérszárnyú ördög szándéka szemmel láthatólag meghiúsul, hasztalan iparkodásának eredménye sikamlóssá teszi a lejtős sziklafalat. Lehetséges, hogy festőnk a legendának itt egy későbbi, népies változatát dolgozta fel. A Benedek-legenda párdarabja, Szent Egyed legendája ugyancsak természeti környezetben játszódik le (39. kép). Az erdő sűrűjében élő Szent Egyed egyetlen tápláléka a szelíd 16
