Cséfalvay Pál - Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold emlékkönyv (1986)
Cséfalvay Pál: Ipolyi Arnold, a műgyűjtő
ugyancsak Budapesten rendezett Országos Magyar Történeti Otvösmű kiállításra. Az Árvízkárosultak kiállítását ő ismerteti hatalmas tanulmányában a Századok 1876-os számában.4 Gyűjteményének népi hímzései mintául szolgáltak az általa alapított besztercebányai Katolikus Nőnevelő Intézet növendékei számára. Az itt nevelkedő lányok elsajátították a régi magyar díszítőművészet fortélyait. Elsősorban liturgikus ruhákat hímeztek, de a mindennapos használatra szánt térítőkét, lepedőszéleket, vánkosokat is ősi motívumokkal díszítették. Ezek szép példányai gyűjteményünkben megtalálhatók. (49., 50. és 51. kép) Saját püspöki palotájában a fiúk számára famegmunkáló műhelyt rendezett be, hogy főleg a reneszánsz intarzia munkákat utánozzák. Különösen szívén viselte az ötvösség középkori sajátos díszítő elemének, az úgynevezett erdélyi színes sodronyzománc technikának a felélesztését. Számos megrendelést adott főleg pesti ötvösöknek. Ragyogó példányaiban ma is gyönyörködhetünk. (33., 36. kép) 1886. február 18-án írja alá a király Ipolyinak váradi püspökké történő kinevezését. Mindenki örül, főleg a szakma: mennyit vásárolhat, mennyit adományozhat! A váradi püspökség a leggazdagabb volt az akkori Magyarországon. Ipolyi nem örül, súlyos beteg. „Halni megyek oda” — mondogatja barátainak. A költözködés alatt elvonul, gyógykezelteti magát. Mindent Czoborra bíz. A csomagolás megkönnyítésére szinte az egész régészeti anyagot a Nemzeti Múzeumnak ajándékozza. A püspöki áthelyezéssel kapcsolatos jogi procedúra után négy vagonnyi érték, közte 120 ládában műtárgy érkezik Váradra. Július 12-én volt az ünnepélyes beiktatása a váradi püspökségbe. Addigra csupán a lakosztályt öltöztették fel, a gyűjtemény nagyobb része — kivéve a népi hímzéseket — ládákban maradt. Ipolyi — bár betegesen, de nagy lendülettel belekapcsolódik a püspöki, lelkipásztori életbe. Halála, december 2-án, váratlanul ér mindenkit. Gyűjteményével kapcsolatban Váradon a következők történtek: Czobor Bélát Ipolyi felkérte, hogy a váradi Papnevelő Intézet rektora is legyen (megtartva pesti egyetemi katedráját), az orsolyita nővérek iskolájában kiállítást rendezett „régi és újabb műhímzés-gyűjteményéből”. 1886. október 23-án nyílt meg. A katalógusban ekkor még 270 darab szerepel. Hogy meddig tartott ez a kiállítás, és hogy a most meglévő 96 darab kivételével (tehát az anyag 2/3-ad része) hova lett, nem tudjuk. Ipolyi halálát követő évben, 1887-ben ötvöstárgyainak, gobelinjeinek, keleti szőnyegeinek, hímzéseinek és kerámiáinak legszebb darabjait mutatták be az Iparművészeti Múzeumban. A kiállítás katalógusát Radisics Jenő írta.5 Ezután már csak Rómer Flóris panaszos leveleiből, melyeket Ipolyi végrendeleti végrehajtójához, Fraknói Vilmoshoz írt, tudjuk meg, hogy „nagy baj van, mert Schlauch püspök (Ipolyi utódja) nem vállalja az Ipolyi-gyűjteményből 97
