Cséfalvay Pál - Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold emlékkönyv (1986)
Cséfalvay Pál: Ipolyi Arnold, a műgyűjtő
létesítendő keresztény múzeumot. A tárgyakat sürgősen el kell vinni a püspöki palotából.” Kéri Fraknóit, aki Schlauch jó ismerőse, hogy bírja őt jobb belátásra.6 Mi volt Ipolyi elgondolása gyűjteményéről? 1885-ben, még besztercebányai püspök korában írt végrendeletének gyűjteményére vonatkozó része a következő: (Miután felsorolja a különböző gyűjtemény-egységeket, ezt írja); „Kívánnám, hogy ezen gyűjteményem főpapi székhelyemen Múzeumnak alapját képezze, és így az egyházi művészetnek és a nemzeti kultúrának tényezőjévé váljék. Amennyiben azonban ezen óhajtásomat életemben állandóan nem valósíthatnám és halálom után annak valósítása nem mutatkoznék lehetségesnek, akként rendelkezem, hogy gyűjteményem az Esztergomban vagy Budapesten külön őrrel megalapítandó Keresztény Múzeum alkatrészét képezze. Fölhatalmazom azért ez esetben végrendeletem egyik végrehajtóját Fraknói Vilmos apátkanonok urat, hogy erre nézve az ország Prímásával, vagy illetőleg a vallás és közoktatásügyi Ministerrel tárgyalásokba bocsátkozzék és a gyűjtemény iránt intentiómnak legmegfelelőbb módon rendelkezzék, hogy az Ipolyi gyűjtemény czím alatt együtt fennmaradhasson. A mennyiben pedig a gyűjtemény együtt nem maradhatna, az egyes részeknek a külömböző hasonló országos közgyűjtemények között való felosztására is feljogosítom, melyekben annak tárgyai nevemmel jelezve foglaljanak helyet.”7 Schlauch püspök hallani sem akart keresztény múzeumról, az anyagot kiparancsolta a püspöki palotából. „Dr. Czobor halad — írja Römer Fraknóihoz — tisztulnak a folyosók ... múltkor bámultam azt a sok kincset, amit a szegény beszterczebányai püspök szerzett. Ez aztán a múzeum, nem a miénk!”8 Czobor az egyik váradi gimnázium folyosóján — kitéve az egereknek és a fosztogatásnak —, továbbá a székesegyház padlásán helyezi el a ládákat. A későbbi viszontagságok megértése miatt itt kell kihangsúlyoznom, hogy Esztergom vagy Budapest jogigénye beállt a gyűjteményre vonatkozólag, mert Váradon nem létesült keresztény múzeum. Ezt a jogigényt akkor nem perfektuálták. Évekig tartott az örökösödési procedúra, mert Ipolyi végrehdele- téhez nem volt meg a királyi jóváhagyás. Esztergomban Simor prímás halála után a Keresztény Múzeummal sem törődtek. A millenniumra Nagyvárad is új múzeumot épít, Schlauch adja hozzá a telket. Tízévi pusztulás után kinyílnak a ládák. Elképzelhetjük a középkori fatáblák és textíliák állapotát. Az Ipolyi-gyűjteményt — jogi alap nélkül — mint a váradi egyházmegye tulajdonát letétbe helyezik az új városi múzeumban. A kiállításhoz készült egy eléggé használhatatlan „Kalauz”. Máig is ez az egyetlen támpontunk a gyűjtemény nagyságát illetően.9 Valószínűleg békén maradt volna a gyűjtemény Nagyváradon, ha nem jön az első világháború, s az azt követő összeomlás. A budapesti Szépművészeti Múzeum anyagából jelentős számban voltak kihelyezve értékes képek a vidéki múzeumokba, köztük az Ipolyi által ado98
