Cséfalvay Pál - Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold emlékkönyv (1986)

Cséfalvay Pál: Ipolyi Arnold, a műgyűjtő

emlékek: kövek, képek, szobrok, sírok, címerek, pecsétek bizonyító erejét akarja harcba szólítani. E területen hazánkban ekkor mindenki csak autodidakta lehetett. Felhajtja az akkor legkorszerűbb szakkönyveket: Viollet-le Dúc „Dictionaire raisonné”-ját, a kölni Boisserée testvérek műveit, Caumont „Cours d’antiquités monumentales”-ét és a híres „Abécédaire”-t, megtanulja Kugler „Handbuch der Kunstgeschichte”-jét. Amellett, hogy lelkiismeretes plébános, éjt nappallá téve tanul. Mitológiai kutatásaival párhuzamosan publikál a Családi Lapok-ban: 1852-ben írja a „Vázlatok a hazai egyház-archaeológiai műemlékekről. Szent János magyar egyháza a szent-ferenczieknél Pozsonyban, s a hazánkban létező katakombák.” „A Szent Anna kápolna Pozsonyban” cikkek hatására ajánlja őt Toldy Ferenc a bécsi k. k. Zentralkommission zur Erforschung und Erhaltung der Baudenkmäler conservatorává a pozsonyi kerület számára. Ipolyi örömmel vállalja. Ekkor írja neki Toldy: „Megilletődés- sel olvastam, hogy egy oly szakmának áldozza most Kegyed idejét és munkásságát, mely nemzeti becsületünkre oly fontos és mégis annyira elhagyatva fekszik mindeddig. Kegyed most végre első magyar műtörténészünk leszen.” Hivatalból bejárja Csallóköz és a Fehérhegység vidékét. Nem csupán leírja és lerajzoltatja a műemlékeket, hanem megkezdi a gyűjtést is.

A középkori műkincsekben oly gazdag Szepességet háromszor is bejárja. Tudunk Moson, Sopron, Vas és Somogy megyei útjáról. Hogy Zohorból mennyi és milyen műtárgyat visz magával új állomáshelyére, Törökszentmiklósra, nem tudjuk. Bizonyára nem sokat. Ismerkedik az új országrésszel: bejárja a Jászságot, Kis- és Nagykunságot, Heves, Borsod, Abaúj, Zemplén és Sáros megyéket. Szent Katalin vértanúságát ábrázoló táblaképekről tudjuk, hogy „Sáros-Szepes határhelyei egyikéről” származik. Törökszentmiklósi plébános korában lesz tagja a Magyar Tudományos Akadémiának, s ekkor, 1862-ben járja meg Henszlmann Imrével és Kubinyi Ferenccel Isztambult, corvinákat keresnek és találnak. 1863-ban egri kanonokká nevezi ki Bartakovics érsek. Ettől az időtől számíthatjuk nála az intenzívebb műgyűjtést. Egy egri kanonok nagyon gazdag ember volt annak idején. Ipolyi minden szabadidejét külföldön tölti. Nápolytól Londonig bejárja a fontosabb múzeumokat, templomokat. Kapcsolatot teremt galériákkal, műkereskedőkkel. „Minden pénzemet műkincsekre költöttem” — írja édesanyjának egyik útjáról. Figyeli és figyelteti a külföldi műkereskedelmi életet.

Rómában egyik lekötelezettje, Haas Antal festő vásárol számára egy Mantegnának attribuált képet Capobianchi műkereskedőnél. Ugyanő számol be Riccardi antikváriussal folyó tárgyalásokról. Segíti tanácsokkal Ipolyit a híres Bock és Schnütgen kanonokok Kölnből. Bécsbe szinte hazajár. Egyik legnagyobb képvásárlása is itt történik. Hazánkfia Bőhm József Dániel vésnök és a császári pénzverde igazgatója felajánlja megvételre a Nemzeti Múzeumnak főleg osztrák és német táblaképekből álló gyűjteményét. Az nem reflektál rá. Ipolyi

94