Cséfalvay Pál - Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold emlékkönyv (1986)
Dr. Fábián János: Ipolyi Arnold, a főpap életútja
up. Balassagyarmat, Ipolyi Arnold gyermekkorának színhelye. A mostani országhatárt képező Ipoly folyó szlovákiai oldalán. A hat gyermekkel megáldott Stummerék —, a legidősebb Arnold — házitanítót fogadtak gyermekeik oktatására. Arnold magánnevelője egy Karnis Ferenc nevű művelt, világot látott, művészetet kedvelő és értő férfi volt. A szülők és nevelő nagy örömére Arnold élénk eszű és gyors felfogású tanítványnak bizonyult. Feljegyezték, hogy 12 éves korára 6 gimnáziumi osztályt végzett el. A magán vizsgákat a lévai, Selmecbányái és korponai piarista gimnáziumokban tette le. Ez után került az esztergomi főegyházmegye kisszemináriumába, a pozsonyi Emericanumba, itt két évet töltött kitűnő nevelők kezei alatt, majd két évig hallgatója lett a nagyszombati érseki líceumnak s a filozófiai kurzus elvégzése után teológiára a bécsi Pázmáneumba küldték. Hatalmas új világ tárult fel itt a ragyogó tehetségű papnövendék előtt. Maga a kollégium melengető fészke volt a magyar szellemiségnek, főleg önképzőköre: a Magyar Iskola által. Ipolyi itt kezd írni. A Stummer név mellé felveszi az Ipolyi nevet. Erre kétfelől kaphatott indítást: egyrészt a szülői ház mellett szelíden hömpölygő Ipoly folyó, másrészt a csodálattal tisztelt Ipolyi Gáspár esztergomi kanonok, a testi sanyargatásairól híres szentgyörgymezei prépost — szentség hírében 1760-ban halt meg —, akit mint az Ipoly partjára kitett gyermeket nevelt fel a Stummer család sajátjaként. Szinte élete programjaként hat két, a Magyar Iskolába benyújtott dolgozata: „Vallás és művészet” és „A magyarok ősvallása”. Elénk szellemiségére terméke- nyítőleg hat a császárváros egyetemének kiváló tanári kara, könyv- és levéltárai, múzeumai, képtárai, gyűjteményei és kiállításai. Ipolyi 21 évesen végzett a teológiával, még három évet várnia kell a papszenteléshez előírt 24 éves kánoni korig. 1844-ben egy évre bevonul az esztergomi presbitériumba, a szentelésre várakozók intézetébe, ahol dr. Haynald Lajos, a későbbi kalocsai bíboros érsek volt nagy tudományú tanára és elöljárója. Kopácsy hercegprímás 1845-ben a neves történész, kutató és régész, báró Mednyánszky Alajos kamarai elnök családjához küldi, aki Dénes fia nevelését bízza rá. Itt kezdődik Ipolyi életének egyik sajátos, nevelősködő szakasza, mely később Pálffy-Daunéknál folytatódik. A főrangú házaknál betöltött nevelői megbízatás sok fényes ívű papi pályának volt első állomása — még egészen alacsony körökből származók számára is. Ipolyinak azonban ez nem jelentett társadalmi emelkedést. Az „una eademque nobilitas” elve alapján ő nem volt idegen elem a főúri házban. Egyenlő rangú volt a családtagokkal és a náluk megforduló előkelőségekkel. De Ipolyi nemcsak tanított és nevelt, hanem tanult is, főként a tudós családapától; használta annak gazdag könyvtárát. Két év után: 1847-ben elérkezett a papszentelés. Majthényi Antal, Kopácsy prímás segédpüspöke, az ideiglenes székesegyház — a Bazilika még épülőben volt —, a mai vízivárosi Szent Ignác plébániatemplom káptalani sekrestyéjének oltáránál, augusztus 1-én diákonussá, majd három nappal később áldozópappá 8
