Cséfalvay Pál - Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold emlékkönyv (1986)
Dr. Fábián János: Ipolyi Arnold, a főpap életútja
szenteli. — Néhány hét múlva Komáromszentpéterre kerül káplánnak. Ezen a 3000 hívős, színmagyar plébánián kezdi meg lelkipásztori működését az újmisés pap buzgóságával és lelkesedésével. Egy év múlva gróf Pálffy-Daun Lipót pozsonyi főispán — Mednyánszky báróék ajánlatára — kéri ki az érseki hatóságtól két fiának nevelésére. A 48-as események elől a Pálffy család a Bécs melletti Badenbe húzódik, így Ipolyi egyelőre nem foglalhatja el nevelői munkakörét. Az akkori érseki helytartó a pozsonyi Salvator templom hitszónokának nevezi ki. A csatazaj elcsitulásával visszaérkeznek Pálffyék stomfai kastélyukba és Ipolyi is bevonulhat a két fiú nevelésére. Ez a munkája lényegében öt évig tartott, de hamarosan ki kellett költöznie a Stomfával szomszédos Zohor szlovák nyelvű falu plébániájára. Édesapja ugyanis 1848-ban meghalt. Édesanyja és részben kiskorú testvérei, és édesanyja unokahúgai, akik náluk nevelkedtek — a vagyon csődbejutása folytán végszükségbejutottak. Pálffy gróf felajánlotta Ipolyinak a kegyurasága alá tartozó — egyébként jómódú hívekkel rendelkező — plébániát, ahová Ipolyi kilencedmagával bevonult, de naponként tartotta a kapcsolatot a stomfai Pálffy fiúkkal. Legnagyobb nehézsége mint plébánosnak az volt, hogy alig tudott valamit szlovákul. Később említette, hogy első szlovák prédikációjának elkészítésében a szótáron kívül édesanyja is segítette. Kitűnő nyelvtehetsége és szorgalma folytán hamarosan folyékonyan beszélt szlovákul. Azon a vidéken akkor kolerajárvány pusztított, elődje is a járvány áldozata lett néhány havi plébánosi működés után. Annak elődje pedig — az említett Mednyánszky Dénes első unokatestvére — a tragikus sorsú báró Mednyánszky Cézár volt, aki a plébániát elhagyva 1848-ban tábori főlelkész lett a honvéd hadseregben (lásd: Sárközy György Mint oldott kéve című regényét, illetve az abból készített tévéfilmet). Ipolyi nagy buzgósággal látta el lelkipásztori kötelességeit: szívesen és gyakran prédikált, ádventben és nagyböjtben és jeles szentek ünnepein hétköznap is mondott szentbeszédet a tágas templomot színültig megtöltő híveinek. Az iskolai hitoktatást el nem hanyagolta. Az első nyelvi nehézségek elmúltával, tudományos munkáival is tudott foglalkozni. Itt dolgozta ki Magyar mythologiáját. Élénk levelezésben állt ifjú tudós kortásaival, akik később neves írók, sőt akadémikusok lettek: például Knauz Nándor, Boltizsár Ágost püspök, Csapiár Benedek piarista, Czinár Mór, Ráth Károly, Rómer Flóris; de ugyanezeket szívesen látta vendégül is a zohori plébánián, ahol Ipolyi dolgozószobája voltaképpen hatalmas könyvtárterem volt a könyvek ezreivel. Rómer Flóris írta egy zohori látogatása után, hogy Ipolyitól egy-két nap alatt többet tanulhatott régészetből, mintha hónapokon át lapozgatta volna a legbecsesebb könyvtár kincseit. „Ipolyi maga egy eleven könyvtár!” Elérkezett az 1860. év, mely nagy változást hozott Ipolyi Arnold életében. Nem annyira az, hogy ebben az évben lett pápai tb. kamarás. Egykori 9
