Cséfalvay Pál - Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold emlékkönyv (1986)

Dávid Katalin: A magyar ikonográfiái kutatás problémái

szági kultuszának kutatása. Ez a munka érdekes történeti, művelődéstörténeti, sőt politikatörténeti kutatásokhoz is segítséget nyújt. Magam egy előadás kapcsán — természetesen a Szent István Emlékkönyv tanulmányából kiindulva — István király ikonográfiáját vizsgáltam az újabb történeti kutatások tükrében. Fontos lenne ezt a munkát tovább vinni, a magyar szentek teljes ikonográfiái feldolgozásával. Ipolyi készült egy ilyen teljes összeállításra, ami nem követte volna a mitológiában alkalmazott módszerét, tehát nem a téma kataszterének összeállítását tervezte, hanem Magyar Ikonográfia címmel a magyar szentek ábrázolásait kívánta monografikusán feldolgozni. E munka egyetlen fejezete készült el, melyben Szent Erzsébet ábrázolásait foglalta össze és ebből következtethetünk metodikai elképzeléseire. E tanulmány bevezetőjében írja, utalva az ikonográfiái kutatások fontosságára: „A külföld ezen tekintetben nagyobb és kisebb szakművekkel rendelkezik, melyek tudományos vizsgálattal és könnyebben érthető feldolgozásokban adják elő e tárgyat... Nekünk jelenleg, egyházművészeti tanulmányaink kezdetén, nem lehet az általános keresztény ikonographia tág terére lépnünk; de annál inkább megillet minket magyar szentjeink ikonographiája, melyet aligha fog a külföld számunkra megírni. Aki csak felületesen is ismeri egyházi műemlékeinket és mai templomainkat, tudja, mily nagy anyagkészlet áll itt rendelkezésünkre tanulmányul és összehasonlításul. Alig van templomunk, melyben István, László, Imre, Erzsébet, Margit stb. szentjeink képei, szobrai ne találtatnának.”6 És ugyancsak e bevezetőből tudjuk, hogy ezt a munkát folyamatosan kívánta végezni. Újszerű a feldolgozásában — összevetve a korabeli külföldi munkákkal, például Didron, Menzel publikációival —, hogy nem az ábrázolások teljes összegyűjtése volt a célja, ami inkább egy katalógus feladata, hanem a rendelkezésére álló anyagból a típusok meghatározására vállalkozott. Tervét nem tudta megvalósítani, de egyéb tanulmányaiban, így például a Magyar Történelmi Társulat 1878-as kassai vándorgyűlésén mondott nevezetes elnöki beszédében fontos megállapításokat találunk a magyar művészet sajátos ikonográfiái törekvéseiről, és külön beszél a hazai szentek középkori ábrázolásairól.

Ipolyinak szinte minden tanulmányában helyet kap az ikonográfia, természetesen a nagy feldolgozás segédtudományaként. így látjuk ezt középkori szobrászatunkról írt szintézisében, ahol példát mutat az ikonográfia egy speciális szakterületének, az O- és Újszövetség párhuzamainak vizsgálatára, amellyel külön tudomány, a tipológia foglalkozik.7 Ugyancsak jelentős megállapításokhoz segíti az ikonográfia a magyar keresztelőkutakról írt tanulmányában,8 de az egri székesegyházról vagy a deákmonostori bazilikáról készült feldolgozásaiban is. Amit ezekben külön kiemelni szeretnék, az, hogy ikonográfiái megállapításai segédeszközök a végső következtetések minél teljesebb megfogalmazásához, tehát az ikonográfia nála már mint előfeltétele az értékelő munkának, tehát mint alapkutatás jelentkezik.

79