Cséfalvay Pál - Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold emlékkönyv (1986)
Entz Géza: Ipolyi Arnold és a művészettörténet
nagyobb monográfiák, amelyek a hazai építészettörténet máig becsült legkorábbi példáivá váltak. A szabadságharc leverése után 1850-ben megalakult bécsi Centralkommission megbízásából Ipolyi lett a Pozsony környéki műemlékek conservatora. Alapos terepbejárás során ismerhette meg az említett vidék középkori építészetét. Eredményes működésének bizonysága a hazai román kori építészet különlegesen jelentős példájának, a deákmonostori templomnak feldolgozása, amelyet a Magyar Tudományos Akadémián székfoglaló előadásként mutatott be 1860-ban. Terjedelmes tanulmányt szentelt a Csallóköz műemlékeinek. E tiszta magyarlakta tájegység középkori templomairól azóta sem jelent meg részletesebb és színvonalasabb feldolgozás. A román és gótikus stílus egyszerűségükben is változatos, nemegyszer finom művészi érzéket tükröző alkotásai méltán tarthatók a középkor falusi művészete legszebb példáinak. Lényegében egységes megjelenésükhöz sokban hozzájárul tégla építőanyaguk. A tégla szerkezetében és díszítésében egyaránt megnyilvánuló jellegzetességét az Alföld keleti felében is felfedezi. így adhatott e csak a legutóbbi időben újra figyelemre méltatott falusi építőtevékenységnek már egy évszázad előtt hangsúlyt. Egri kanonoksága idején az ottani várszékesegyház monumentális maradványai keltették fel érdeklődését és adtak lehetőséget alapos tanulmány megírására. Az egyetlen használható állapotban megmaradt hazai ciszterci templom Bélapátfalván is Ipolyi gondos elemző és leíró munkája révén kapott legkorábban megérdemelt méltatást. Hosszú besztercebányai püspöksége pedig kedvező alkalmat nyújtott arra, hogy a város középkori egyházi emlékeit, elsősorban a székesegyházat mintaszerű monográfiában mutassa be. Ez utóbbi északi oldalán emelt Borbála kápolnájának pontos leírása, szárnyas oltárának, faragott díszítéseinek szakszerű ismertetése és értékelése negyedik évtizedében járó műemlék-topográfiáinkban is megállná helyét. A részletekbe menő kutatásokkal párhuzamosan Ipolyi arra vállalkozott, hogy elsőnek adjon összefoglaló áttekintést Magyarország középkori művészetéről. így dolgozta fel szinte kizárólag saját előtanulmányaira és kiterjedt helyszíni ismereteire támaszkodva a hazai középkor építészete, szobrászata, festészete és iparművészete történeti és művészeti fejlődését. Az 1861 és 1864 közötti időben e kutatásainak eredményeiről a Tudományos Akadémián tartott előadásaiban számolt be. E kitűnő munka tartalmi szempontból meglepően gazdag és valóban a lényegre irányul. Helyesen látja meg Árpád-kori művészetünk alapvető és európai vonatkozásban is figyelemre méltó szerepét. Megállapítja a XI—XIII. századi magyarországi emlékek máig is lényegükben érvényes főcsoportjait, mikor az előzmények tekintetbevételével székesegyházainkról, a nemzetségi és családi monostorokról és a falusi alkotásokról szól. Román kori művészetünk bizánci kapcsolatait is megvizsgálja és úgy találja, hogy bizánci művészeti tárgyak behozatala mellett ottani mesterek keze nyomát a hazai alkotásokon „hasztalan keressük”. E megállapítás lényegében ma is 67
