Cséfalvay Pál - Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold emlékkönyv (1986)
Entz Géza: Ipolyi Arnold és a művészettörténet
elfogadható. Tömören és találóan jellemzi a püspöki székhelyek bazilikáit. Alaposan elemzi a pécsi székesegyház XII. századi szobrászati díszét. A Sámson történetét ábrázoló jelenetsor ikonográfiájából helyi népi kapcsolatokra következtet. Biztos értékítéletéről tanúskodik a jáki templomnak hangsúlyos kiemelése. Észreveszi a hazai román kor késői utóvirágzását s okainak kiderítésére a további kutatást hívja fel. — A gótika igazi központjait természetesen még nem ismerhette, hiszen a budai, visegrádi királyi központok akkor még a föld alatt voltak. De már ő rámutatott e korszak egyik legfőbb mozgató erejére: a városokra. Ugyanakkor megérezte, hogy a polgári épületek és ábrázoló művészeti alkotások e stílus kialakításában és irányításában az egyházi tevékenységgel szemben csak másodrendű szerepet visznek. A városi gótika csúcsának a kassai dómot tartja. Villard de Honnecourt magyarországi tartózkodásának idézésével világosan utal a magyar gótika észak-francia vonatkozásaira. Kiemeli a stíluskorszak természetességre irányuló törekvéseit, s ezzel kapcsolatban rámutat a Kolozsvári testvérek művészi tevékenységének, valamint a fa- és síremlékszobrászat jelentőségére. Ez utóbbi viselettörténeti értékelését is nyújtja amellett, hogy esztétikai megjelenésük méltatásáról sem feledkezik meg. Finom részletezéssel írja le a bártfai Krisztus születése oltárt, amelynek alakos kompozíciója mellett nagyra tartja tájképi hátterének remek megjelenítését. Egyik külön előadásában mélyrehatóan jellemzi a hazai ötvösművészet csekély számban megmaradt, de valóban legmagasabb színvonalú alkotásait: a fejereklyetartókat, amelyek hajdan fontos szerepet kaptak az oltárok díszítésében. Különösen vonzották az olyan műalkotások, amelyek különleges történeti tanulságot is nyújtottak a szemlélőnek. így kerített sort Henrik szepesi prépostnak a szepeshelyi székesegyház északi hajófalán látható falfestményének részletes bemutatására, hiszen ez a jó színvonalú kompozíció I. Károly király ottani látogatását örökíti meg az 1317. évben. így az épület építéstörténete egyik legbiztosabb forrásának tartható. Évszázad múltán természetesen ma sokkal többet tudunk középkori művészetünkről és annak történeti összefüggéseiről, mint annak idején Ipolyi. De e néhány kiragadott példa világosan bizonyítja, hogy hatalmas tárgyismerete mellett minő biztos érzékkel tapintott rá azokra az emlékekre és kérdéscsoportokra, amelyek iránt ma sem szűnt meg az érdeklődés, és amelyek egyre újabb és mélyebb vizsgálódást és megoldást kívánnak. Ipolyi Arnold tudományos működésének, feldolgozásainak, értékeléseinek és szempontjainak igazi értékét következetesen alkalmazott, sok tekintetben ma is helytálló módszere tanúsítja. Még fiatal korában, Pozsonyt és környékét magában foglaló conservatori működése idején hozzászokott ahhoz, hogy a műalkotások megértésének, átérzésének és a valósághoz hű bemutatásának el nem engedhető előzménye és alapja a helyszíni tapasztalat. Ezt semmi más nem pótolhatja, hiszen ilyen alkalmakkor kerül a kutató témájával közvetlen 68
