Cséfalvay Pál - Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold emlékkönyv (1986)

Entz Géza: Ipolyi Arnold és a művészettörténet

ENTZ GÉZA:

Ipolyi Arnold és a művészettörténet

A XIX. század nemcsak a technika és a természettudományok, hanem a társadalomtudományok terén is úttörő kezdeményezések kiindulásaként tartható számon. E megállapítás elsősorban olyan tudományágakra érvényes, amelyek a társadalom művelődésének elért magas szintje és sürgető igénye következtében új tudományterületekként merültek fel s szélesítették ki az egyetemes kultúra látóhatárát. A közgyűjtemények egész Európát elborító, lendületes kibontakozása, a régi korok történeti és művészeti emlékeinek fellobbanó megbecsülése, a történeti stílusok alkotásai mellett a népi élet mindenfajta tevékenysége iránti egyre növekvő érdeklődés a művelődéstörténet távlatai számára friss irányokat jelöltek ki, addig nem sejtett gazdagodást hoztak. Kétségtelen történeti előzményekből így jöttek létre egyre gyorsuló mozgással olyan nagy jövő elé néző tudományok, mint a művészettörténet, régészet, néprajz, műemlékvédelem, amelyek ugyan rokonok egymással, hiszen valamennyi kapcsolódik a közgyűjtemények ugyancsak új intézményéhez, mégis mindegyik igényli, hogy a művelődés és benne a tudomány önálló tényezőjének ismerjék el. Ez a XX. században be is következik, világos szétválasztásukat azonban a múlt század csak elindította, de még nem valósította meg. Az egymás közötti rokonság akkor még összetartotta őket. Ipolyi Arnold tevékenysége e történeti körülmények között indult el, bontakozott ki és fejtette ki alapvető hatását. Jellegzetes XIX. századi polihisztor, de nem felületi tudással és tapasztalattal, hanem lényegbe vágó ismeretekkel, ezekből táplálkozó új ösztönző eredményekkel, maradandó szempontok körvonalazásával, máig kiható munkamódszerrel. Működése nemcsak megteremtette a hazai művészettörténetírást, hanem számára jövőbe mutató távlatokat is nyitott. Ezzel kapcsolatban két kérdésre kell röviden felelnem:

Ipolyi Arnold életműve mit és hogyan adott a magyar művészettörténetírásnak.

Ő volt az első, aki széles körű részletismeretek alapján összefoglaló áttekintést nyújtott Magyarország középkori művészetének történetéről, megjelölvén a fejlődés európai és sajátosan hazai főirányait.

Elsősorban az építészet ragadta meg figyelmét és természetesen a magyar- országi középkor. Helyes érzékkel választotta ki főként az Árpád-kor jelentős emlékeit s ezek részletes tanulmányozása során érlelődtek meg azok a kisebb66