Cséfalvay Pál - Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold emlékkönyv (1986)

Kovács Ágnes: Ipolyi Arnold népköltési gyűjteménye

ahogyan azokat a vidék legjobb mesemondója a szokásos mesemondási alkalmakkor élőszóval elmondja. Tudtommal ilyen magas igényeket sehol a világon mesegyűjtővel szemben nem támasztottak, s nálunk is csak kevesen valósítottak meg. Benedek Eleknek például, aki székely paraszti mesemondó családból származott, s maga is nemcsak mesegyűjtő, hanem kiváló mesemondó is volt, tízévi munkájába került, amíg kialakította a kiváló paraszti mesemondótól megkívánt egyéni mesemondói hangot, és kieszelte azt a módszert, melynek segítségével írásban is olyanok lettek meséi, mintha élőszóban hangzanának el (Kovács Á. 1961).

Arany Jánost felfogásában és gyűjtési elgondolásában minden bizonnyal megerősítette Kriza János nagy hatású Vadrózsák című gyűjteménye, melynek kötetté formálásához őt kérte fel Kriza legfőbb bírául (ld. Kriza és Gyulai Pál levelezését in Kriza 1911, 2. rész). Mikor a Kisfaludy Társaság igazgatója lett, elgondolását kezdetben csak családi körben érvényesíthette. Ennek a jegyében született László fia ugyancsak igen nagy népszerűségre szert tett Eredeti népmesék című kötete (Arany László 1862). Arany Jánosnak oly mértékben sikerült felkeltenie fia érdeklődését a népmesék iránt, hogy az azoknak szakszerű gyűjtője és kutatója lett. Ennek köszönhette, hogy mikor végre lehetőség nyílt a Magyar Népköltési Gyűjtemény Új Folyamának megindítására, őt kérték fel egyik szerkesztőjéül, s a sorozat első három kötetének meséi az ő sorozatszerkesztői gondozásában és jegyzeteivel jelentek meg. Szerkesztői tevékenységét édesapja elveinek továbbfejlesztésével folytatta, s az ezzel kapcsolatos családi beszélgetések méltán megérdemelték volna a ma szokásban levő magnetofonos rögzítést.

Nem tudhatott olyan csodákat tenni Abafi Ipolyi merőben más szempontok szerint gyűjtött anyagával, hogy az ezeknek a kívánalmaknak megfeleljen. Időközben Arany László is pályát változtatott. Angliai utazásának hatására közgazdászként kívánta szolgálni hazáját és a népköltészet ügyét. Gyulai Pál egymaga nem tudott megbirkózni egyéb feladatai mellett a sorozatszerkesztés tudományos tájékozottságot és szervezői képességeket egyaránt igénylő munkájával s ennek következtében a sorozat több mint húsz évig szünetelt.

Ilyen körülmények között Abafi nem tehetett egyebet, mint hogy továbbküld- te a kéziratot Kálmány Lajosnak jegyzetelés végett. S a gyűjtemény feltehetően itt szenvedte a legnagyobb károsodást. Ha Kálmányról semmi mást nem olvasunk el, csupán Móra Ferenc megrendült és megrendítő sorait a környezetről, melyben az idős, beteg, magányos ember utolsó éveiben élt és dolgozott, s amelyben ő maga több nap óta ott feküdt holtan (Ethnographia 1919,30. évf. 44 ff.) és Ortutay Gyula költői lendülettel és mély emberi együttérzéssel megírt magántanári habilitációs dolgozatát (Ortutay 1960, 277—289.), megértjük és megbocsátjuk a hiányosságokat és az Ipolyi-hagyaték anyagából készült egyetlen kötettel kapcsolatos gondokat is.

62