Cséfalvay Pál - Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold emlékkönyv (1986)
Kovács Ágnes: Ipolyi Arnold népköltési gyűjteménye
pályáról” — hogy ismét egy a napjainkban használt kifejezéssel éljünk —, a művészettörténet és a régészet igen nagy hasznára és a magyar folklórkutatás kimondhatatlan kárára. Távol álljon tőlünk, hogy Ipolyi személyével kapcsolatban legenda helyett legendát teremtsünk (Ortutay 1960, 202 ff.), meg vagyok azonban győződve róla, hogy a Toldy Ferenccel és a gyűjtőtársakkal folytatott levelezés részletekbe menő feltárása a fent elmondottakat nemcsak igazolni fogják, hanem a körülményekre is fényt vetnek. Ipolyi egyéniségét megismerve közelebb állhatott hozzá az érzelmektől csöppet sem mentes józan meggondolás, mint a nagy romantikus gesztusok. A modern folklórkutatás — pedig Ortutay maga romantikus lélek volt — kétkedve fogadta azt az újra meg újra felbukkanó állítást, mely szerint Ipolyi mitológiai kutatásainak az vetett volna véget, hogy a Magyar mythologia szerzője a művét ért bírálatok fölötti elkeseredésében a még fellelhető példányokat felvásárolta és tűzre vetette. Akit tehát Ipolyi folklorisztikai kutatótevékenysége vagy a Magyar mythologia létrejöttének és a folklórgyűjtés lezárulásának körülményei érdekelnek, az mindenek fölött a Zohoron eltöltött évek (1851—1860) során keletkezett idevonatkozó, nyomtatásban megjelent vagy kéziratban maradt írásokban keressen felmerülő kérdéseire választ. Nem véletlen, hogy Hoppál Mihály külön fejezetet szentel ennek az időszaknak a Magyar mythologia nemrégiben megjelent facsimile kiadásához írott tanulmányában (Hoppál 1987, 10—12; a Magyar mythologiával kapcsolatos legendákról ld. uo. 20—24. és a hozzá kapcsolódó jegyzeteket). Nekünk azonban tovább kell lépnünk, mert feladatunk a folklórgyűjtemény további, nem túlságosan szerencsés sorsának az ismertetése. Mielőtt erre sort kerítenénk, néhány szót kell szólnunk a valószínű terjedelemről — a gyűjtés időhatárairól, az anyag származási helyéről már esett szó. Az 1950-es évek első felében 755+15 sorszámmal ellátott szöveget sikerült kézbe vennem cca. 1000 o. terjedelemben, s becslésem szerint a gyűjtemény eredeti formájában mintegy 1100 szöveget tartalmazhatott (ezek között vannak többoldalas mesék és néhány soros hiedelem-leírások is). A szövegek alá írt dátumok szerint a legkorábbi feljegyzés 1847-ből, a legkésőbbi 1858-ból való. A gyűjtemény jelenlegi állapotában hiányos, a róla készült jegyzék nem tekinthető véglegesnek. A Magyar mythologia 1854. évi kiadásának betűhív újrakiadása például minden valószínűség szerint változásokat és kiegészítéseket fog előidézni, ha összevetjük a folklórgyűjtemény kézbe vehető anyagával (én annak idején a Zajti-féle kiadással próbáltam meg egybevetni, de a munkát — látva a meglehetősen sok sajtóhibát — abbahagytam, amíg sikerül egy első kiadású példányra szert tennem, ez most a facsimile kiadás jóvoltából megtörtént, s remélem, sor kerül az egybevetésre is). Hasonló reményeket fűzök Ipolyinak a gyűjtőtársakkal folytatott levelezéséhez is, melynek egy része időközben szintén előkerült. A Kálmány-hagyaték újabb, alapos átnézése is eredményezhet még 55
