Cséfalvay Pál - Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold emlékkönyv (1986)

Török József: Ipolyi Arnold és az egyház története

A szellem tisztessége azonban nem jelent érdektelenséget. Századunk egyik kimagasló történész-gondolkodója, Henri Iréné Marrou szerint „a történelem spirituális kaland, amelyben a történész személyisége teljes mértékben elkötelezett”.

Ipolyi Arnold ebben a nemes értelemben valóban elkötelezetté vált, amikor Oláh Miklós levelezését kiadta. A humanista főpap személyén keresztül a XVI. századi Európa nagyjaival lépett kapcsolatba. „A történet szálai mintegy előttünk fonódnak és szövődnek írja a bevezetésben. — Halljuk a szereplő férfiak felfogását, megértjük saját szavaikból cselekvésök indokát. Kiismerhetjük ezeknek titkos rugóit. Leveleikből kifejlik alakjok.”29 Oláh Miklós levelein keresztül Ipolyi magával Erasmusszal is barátságot kötött. A történelemben az emberi személynek kiváltságos helye van, személytelen erők személyes szabadságát nem semmisíthetik meg.

Oláh Miklós, Veresmarti Mihály, Hajnal Mátyás30 személyiségén, munkásságán keresztül a hitújítás—katolikus megújulás korában tanulmányozta legelmélyültebben az egyház történetét. Állásfoglalásai hívő katolikus történész állásfoglalásai, de ragaszkodása az egyházhoz soha nem került ellentétbe a tudomány megkövetelte etikával, az intellektuális becsületességgel.

A történelem s ezen belül az egyháztörténet tanulmányozása, ismerete nála soha nem volt öncélú. A Szent László Társulat, amely a romániai és bukovinai magyarság kulturális támogatását célozta, Ipolyinak 1864-ben mondott ünnepi beszéde szerint az élő és éltető történelemben kell hogy gyökerezzen: „... mi szegények, megfogyva egykori hatalmunkban s felhagyva a jövőbe vetett vérmes reményekkel, múlt dicsőségünk foszlányainak elszakadozott szálaiból szőhetjük csak egyházunk és nemzetünk világfeladatait.”31 Retorikája ne tévesszen meg bennünket: a kritikai követelmények figyelembevételével az párosul, amit Pázmány Péter így fogalmazott meg: „Fő-képpen három dolgon fordul az okosság vezérlése. Eggyik: Memoria praeteritorium, a lett és múlt dolgok emlékezése, mert azok fontolása szemessé tészi az embert a jelenvalókra. ... Hogy okosan rendelhessük életünket és cselekedetűiket, szükséges megtekintenünk a lett dolgokat és azokról okoskodnunk. Mert igaz a Bölcs mondása, hogy a mi volt, az lészen ennek utánna, és nincs oly új történet, mely az-előtt nem lett volna.”32

A történelem és az egyház történetének mélyebb ismerete türelemre, a napi eseményekkel kapcsolatban mértéktartó, higgadt állásfoglalásra intette Ipolyit. Ez tükröződik személyes kapcsolataiból, barátságaiból, melyeket protestáns történészekkel tartott fenn.

Ez fedezhető fel a háttérben akkor is, amikor 1870-ben Ipolyi mint a pesti Seminarium Centrale rektora és az egyetem Hittudományi Karának igazgatója arról értesült, hogy a Bölcsészeti Kar emlékirata a Hittani Karnak az egyetemről történő kizárását javasolta azzal a megokolással, hogy „a teológia nem tu29