Cséfalvay Pál - Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold emlékkönyv (1986)
Török József: Ipolyi Arnold és az egyház története
domány”. A Bölcsészkar tanárai emlékiratukkal az országgyűlést szerették volna tervüknek megnyerni. A bölcsészek egyhangú javaslata már csak azért is érdekes, mert ebben az időben öt szerzetestanár volt közöttük, és nem tudni, milyen megfontolásból, de sem Jedlik Ányos, sem Römer Flóris, sem a három piarista tanár (Horváth Cirill, Szepesi Imre, Somhegyi Ferenc) nem szállt szembe ezzel a liberális szellemben fogant javaslattal. Ipolyi Arnold és Rómer Flóris kapcsolata, barátsága ismeretes. A Hittudományi Kar a javaslatot hallgatással fogadta, s mivel ez nem az egyetem egészétől, hanem csak az egyik kartól származott, hivatalosan nem vett róla tudomást. Ebben a higgadt, mindenféle polémiát elutasító magatartásban bizonyára nagy része volt Ipolyinak, a hittudományi kari igazgatónak.33 Az Ipolyihoz viszonyított múlt és jelen után ha röviden is, de szükséges összegezni szellemi hagyatékának sorsát. Barátai, pártfogoltjai még őrizték munkásságát, idézték műveit, hasznosították a tőle tanultakat. Ezt bizonyítja, hogy kisebb munkáinak közzétételét halála sem szakította félbe, volt könyvtárnoka, Bunyitay Vincze őrködött összegyűjtött írásai megjelenésén.34 Századunkban azonban már a lexikonszerkesztőkön kívül35 alig, vagy egyáltalán nem vettek róla tudomást. Karácsonyi János egyháztörténeti kézikönyvében a főpapok között megemlíti, de az egyháztörténelmet művelők között már nem.36 Munkássága legjavából néhány szemelvény a közelmúltban napvilágot láthatott,37 s ez biztató ígéret a jövő számára. Ipolyi Arnold az egyháznak mind múltbeli, mind saját korabeli történetével szoros kapcsolatban állt, jóllehet ezt inkább tudományos munkássága, mintsem egyházpolitikai vagy egyházkormányzati tetteinek sokasága bizonyítja. Gondolatai helyenként nehézkes nyelvezete miatt továbbra is az elrejtett, s az idővel arányosan egyre nehezebben föllelhető kincshez maradnak hasonlatosak? Erre a kérdésre a jövő adja meg a választ. Tény viszont, hogy történészi munkásságával, melyben nemzet és egyház története egységbe olvad össze, teljesítette azt, amivel idős korában a fiatalokat buzdította: „Pátriám illustrare!”, s ő maga egyformán, egyaránt „pátriám et Ecclesiam illustravit”. JEGYZETEK 1. Pór Antal: Ipolyi Arnold, a Magyar Történelmi Társulat elnökének emlékezete, Bp. 1887.16. 2. „A »múlta renascentur, quae iám cecidere« úgy látszik nem csak nyelvészeti axióma, de általában az emberi természettannak egyik kétségtelen tapasztalása és törvénye. És csak az a kérdés: öntudatlan, félszegen hagyjuk-e hogy tovább is uralkodjék rajtunk, vagy hogy menetét a tudomány biztos világánál szabályozzuk? A jelenkori nemzeti fejlődésnek, hogy feltételeit megismerhesse, a nemzeti múltat minden viszonyaiban ismernie kell. — Nincs kétség benne, hogy fejlődésünk sokkal czélirányosabb, szilárdabb és biztosabb leendett, ha a múltat alaposabban ismerjük minden körülményei közt: előnyeivel úgy mint hibáival. Ha azt sem nem csupán a költészet nimbusán át, csak dicsősége fénysugaraiban látjuk; sem a bölcsészeinek hideg vagy gőgös 30
