Cséfalvay Pál - Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold emlékkönyv (1986)
Török József: Ipolyi Arnold és az egyház története
A város történetébe ágyazottan a hitújítás története19 szakítani tud a régi sablonokkal, egyik vagy másik fél elmarasztalásával, illetve túlértékelésével, a csak anyagi-evilági, vagy csak lelki-szellemi indítékok egyoldalú felsorolásával. Az új eszmék terjedése során a város tanácsa kerül szembe a plébánossal. A helyi egyház híveinek társadalmi hovatartozása a történtek elemzése során kellő súllyal esik latba, a besztercebányai polgárok társadalmi-gazdasági-kulturális érdekeiket — képletesen szólva — nem hagyják a templomajtón kívül. Ipolyi számára valóban minden a történelem tárgya. Nincsenek „történelmi" és „nem történelmi" tettek. Bár a város életében az egyházi és polgári hatóságok intézkedései kiemelt helyet foglalnak el, a müveltségtörténet s egyben egyház- történet írójának figyelme nem reked meg ezen a szinten, figyelme a köznapi eseményekre, s azoknak a közösségi életre gyakorolt hatására is kiterjed. A fiatal Ipolyi számára felsőbb tanulmányai megkezdésének első pillanatától kezdve magától értetődő volt, hogy a történelmet s ezen belül az egyháztörténetet tudományos szinten csak megfelelő tanultság, „eruditio” birtokában lehet művelni. A források kritikai feldolgozása enélkül lehetetlen. A történész nem „születik", a hivatáson felül módszeres előkészület szükséges. A Ráth Károly felett mondott beszédének fentebb idézett részletéből ez már kiderüli. Érdemes ehhez hozzáfűzni, hogy Ipolyi az eruditiót a legjobb helyről igyekezett beszerezni, s ez a legjobb hely a német egyetemek történészműhelyei mellett vagy azon túl a párizsi maurinusok iskolája. A bécsi egyetem, amelyet látogatott, természetszerűen közvetítette a német történetírás műhelytitkait. Ezt a német hatást eredményesen gazdagította a francia történettudomány legnagyobb folyamatosságot felmutató irányzata. A francia forradalom ugyan szétzilálta és elpusztította a modern történettudományok első igazán kollektív műhelyét, ám az itt született és a maguk idejében korszakalkotónak számító művek még a múlt század derekára sem avultak el. Ipolyi tehát bécsi évei alatt a legjelesebb diplomatikai és paleográfiai művekkel, Mabillon, Toussaint és Tassin, Marténe, D’Achery könyveivel fegyverkezett föl,20 hogy csak e legfontosabbakat említsük. Du Cange monumentális alkotásával, a középkori latinság szótárával21 szintén ekkor köthetett barátságot, s ezt a későbbiekben példamutatóan, gyümölcsözően forgatta. A „grangia” vagy „cella” szavak tartalmi elemzése a deákmonostori bazilikát tárgyaló értekezésében erről tanúskodik.22 A maurinusokat írásaiban többször említette. A bencés tudós, Czinár Mór felett mondott emlékbeszédében magától értetődően a nagynevű francia rendtestvérekre hivatkozott. Czinárnak Fejér György Codex diplomaticus-ához készített mutatójáról így írt: „valódi benedeki maurinusi mű volt ez annyiban is, hogy Czinár annak összeállításánál jól tudta szerzete ifjabb társait is, a készítés titkaiba beavatva, felhasználni. Ha ily munkálatokkal már előbb s nem ereje fogytán, élete végén bízatott volna meg, valóban képes leendett volna szerzetében egy a maurinusihoz hasonló paleographiai vagy diplomatikai 27
