Cséfalvay Pál - Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold emlékkönyv (1986)

Rottler Ferenc: Ipolyi Arnold történelemelméleti munkássága

Pór Antal 1886-ban adta közre Ipolyiról szóló munkáját (Pór Antal: Ipolyi Arnold váradi püspök élete és munkái vázlata. Pozsony - Budapest, év nélkül), amelynek céljáról a könyv befejező soraiban ezeket írta a szerző: „megvallom magasztaltságomban koszorút akartam fonni Ipolyi püspök halántékára méltót, színpompájában gazdagot, illatban dúsát. De látom, csak laza kötésű csokor, parlagi — ne mondjam: útszéli — virágokból telt munkámból. Elégületlenségemet e fölött csak az enyhíti, hogy a tőlem telhető legjobbat szeretettel és tisztelettel nyújtom.” (Pór A. in. 123 1.)

Ipolyi és a néprajztudomány kapcsolatáról Katona Lajos, Tolnai Vilmos, Ortutay Gyula, Diószegi Vilmos, Kovács Ágnes és Hoppál Mihály írtak érdemlegeset. (L.: Hoppál Mihály: Ipolyi Arnold. Akadémiai Kiadó. 1980.. ill. uő.: Legendák Ipolyiról és a Magyar mythologiáról. Valóság, 1982. 1. sz.).

Hóman Bálint szerkesztésében 1931-ben jelent meg egy historiográfiai tanulmányokat tartalmazó kötet (A magyar történetírás új útjai. Budapest 1931.), amelynek bevezető tanulmányát — A történetírás útjai címmel — Hóman Bálint írta. A szellemtörténet historiográfusa röviden kiadta a pozitivisták útját. Egyháziak és világiak egyformák voltak az elmarasztalásban.

Lederer Emma, aki 1945 után után az első magyar historiográfiai összefoglalás szerzője volt (Lederer Emma: A magyar polgári történetírás rövid története. Kossuth Könyvkiadó, 1969.), jóformán nem is említette Ipolyi nevét. A klerikális történetírás sommás elítélésén túl az olvasó érdemleges ismeretekhez nem juthatott.

R. Várkonyi Agnes alapvető historiográfiai kézikönyve (R. Várkonyi Ágnes: A pozitivista történetszemlélet a magyar történetírásban I—II. Akadémiai Kiadó, 1973. Budapest) jelentette a fordulatot. Ipolyi Arnold történetírói munkássága, a Magyar mythologia körüli vita, történet- szemlélete, a Magyar Történelmi Társulatban vitt szerepe és más kérdések kerültek tisztázásra. Ipolyi 1874 -1886 között keletkezett írásai azonban kívül esnek azon az időhatáron (1860), amely a jeles történész asszonyt érdekelte.

Klaniczay Tibornak 1976-ban jelent meg egyik jelentős gyűjteményes kötete (Klaniczay Tibor: Hagyományok ébresztése. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1976), amelynek egyik írása a nemzeti hagyományokkal foglalkozott. O hívta fel a figyelmet a „haladó” hagyományok leszűkített értelmezésével szemben a történelmi, kulturális hagyományaink teljes értékeire, s ettől az időtől kezdve datálható az „értékes nemzeti hagyományok” fogalmának szakmai és publicisztikai térnyerése.

Rottler Ferenc szerkesztésében jelent meg az a historiográfiai válogatás, melyben Rómer, Ipolyi, Fraknói munkái kaptak helyet (Rómer Flóris, Ipolyi Arnold, Fraknói Vilmos: Egyház, műveltség, történetírás. Gondolat kiadó, 1981). A mindössze 25 íves munka nem volt alkalmas akár csak egy historikus teljes pályaképének felvázolására sem. S különösen ma látjuk, hogy Ipolyi történeti munkái önálló kötetet is megérdemeltek volna.

Hoppál Mihály és előtte mások egy makacs legendáról emlékeznek meg, azt írván, hogy Csengery Antal éles kritikája a Magyar mythologia ellen (Csengery Antal: Magyar mythologia. Fölolvasta MTA 1855. június 11-i ülésén, kiadva: a Módszer címmel Cs. A. összes munkái. T. K. 1884.) a fiatal kutatót elkedvetlenítette és hátat fordított szakmájának. Ipolyi Arnold bibliográfiájából és levelezéséből azonban az derül ki, hogy 1855 után az egyházi művészettörténet került

21