Cséfalvay Pál - Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold emlékkönyv (1986)

Rottler Ferenc: Ipolyi Arnold történelemelméleti munkássága

törekedett. A feudális történetfelfogást és politikai gondolkodást meghaladva nemcsak a várak, kastélyok, paloták lakóinak az életét, tevékenységét kutatta, hanem — amennyire azt a szegényes forrásanyag engedte — a paraszti porták, a kunyhók és a városi házak mindennapi tevékenységét is meg akarta ismerni.

így vált Ipolyi Arnold — a magyar főpap ^— a magyarországi polgári történetírás egyik kiemelkedő személyiségévé. Életművének betetőzése volt, hogy 1885-ben az első (és eddig utolsó) Magyar Történelmi Kongresszuson Ipolyi Arnold tartotta a fő előadást Történelem és a magyar történeti szellem címmel. Történetelméleti szintézise bemutatására más alkalommal visszatérünk.

IRODALOM, JEGYZETEK

Ráth Károly (1829—1868) történész, levéltáros, a Dunántúli Történetkedvelők Társaságának alapítója, összefogója. Rómer Flórissal együtt szerkesztették a Győri Történelmi és Régészeti Füzeteket, Ipolyival és másokkal közösen szerkesztette a Hazai Okmánytárat (Codex Diplomati- cus Patrius), és Fraknói Vilmossal szövetkezve adta ki Dallos György püspök politikai és diplomáciai iratait. Történetírói és levéltárosi munkájához jelentős segítséget kapott Simor János és Zalka János győri püspököktől. Ipolyi ebben az emlékbeszédében — az autodidakta történészekről szólva — részben saját pályáját rajzolta meg. (Ipolyi Arnold: Ráth Károly emlékezete. Pest, 1869.)

Rómer Flóris (1815—1889) a magyarországi régészet megalapítója, történészként is jelentős feladatokat vállalt. Éppen Ipolyi tanácsára gyűjtötte kötetbe a Bakonyról szóló és a Győri Közlönyben megjelentetett Szünnapi leveleit. (Rómer Flóris: Szünnapi levelek. E. F. k... lelkész barátomhoz. I—XIV. Győri Közlöny, 1859. 80—82., 84—88., 92—103. sz. kötetben: A Bakony terményrajzi és régészeti vázlata. Győr, 1860. 2161.)

Rómer a fiatalabb, de a szakmában jártasabb Ipolyiról így írt: „a jeles férfitól (Ipolyi Arnold — R. F.) egy-két nap alatt többet tanulhattam régészeti törekvéseimre nézve, mintha hónapokon át lapozgattam volna a legbecsesebb könyvtár kincseit. Ipolyi maga egy eleven könyvtár, és terjedelmes tudománya mellett előadása oly világos, okai oly meggyőzőek, ítészete annyira átható, miszerint mindenki lelki élvezettel hallgathatja honi, főképp egyházi régészetünk, ha tán nem egyedüli, bizonyosan legbuzgóbb, legtanultabb mesterét, apostolát”. (Rómer Flóris; A Bakony... 22.1.)

Fraknói Vilmos tartott az elhunyt pályatárs és atyai jó barát felett emlékbeszédet, amelyben Horváth Mihállyal egy sorba helyezte Ipolyi történetírói kvalitását (Fraknói Vilmos: Ipolyi Arnold emlékezete. Budapest, 1888).

Ipolyi nagyváradi püspöki kinevezésének elhúzódása jól nyomon követhető Fraknói—Rómer levelezéséből. Néhány részlet a talán elfogult levelekből: „sajnos kinevezése (ti. Ipolyi Arnoldé — R. F.) még nem történt meg. Húzzák, vonják a dolgot. Nem képzeli, mennyire elkeserít az ügy. Hihetetlen dolgok történnek. Soha a magyar egyházban olyan méltatlanul nem bántak senkivel, mint Ipolyival...” (Budapest, 1886. január 30.) „Ipolyi valójában fel van terjesztve, habár még mindig tartok a gonoszság ármányaitól, melyek nem pihennek...” (Budapest, 1886. február 19.) és az öröm: „... Annuntio gaudium magnum... Őfelsége Ipolyit váradi püspökké kinevezte. Adja Isten, hogy ezen esemény az egyházra, egyházmegyénkre és hazánkra áldások forrása legyen.” (Budapest, év nélkül, március 3. valamennyi levél eredetije OSZK kézirattár levelestár.)

20