Cséfalvay Pál - Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold emlékkönyv (1986)
Rottler Ferenc: Ipolyi Arnold történelemelméleti munkássága
Ipolyi Arnold a nemzetről és a nemzetiségekről „Bármily parlagon hagyhatta ugyanis ama termékeny tereket eddig a hazai történetírás, egyet, a legdrágábbat, mégis mindig művelt és számunkra megőrzött. Mint szent palládiumot hagyták ezt ránk, epigonokra, történetírásunk nagy héroszai. S ez: a nemzet politikai egységének, a nemzeti összetartozásnak nagy, szent és sérthetetlen eszméje volt a történeti életben éppen úgy, mint a történelemben. Mert a műveltség másképp virágzóvá teheti a nemzeteket, mint a klasszikái kultúra anyja, Hellasz volt. A hatalom és az annyira sóvárgott jólét és gazdagság hatalmassá teheti az államokat, mint a világ ura, a római birodalom volt. De sohasem fogja azokat egyedül fenntartani, mint nem tartotta fenn Athént és nem Rómát. Csak a nemzeti politikai egység s összetartozás eszméje az, mely a birodalmak s államok nagy testét lelkesítheti, mely azoknak erős és tartós életet s művelődési alapot ad. A nagy nemzeti történeti élet ereje, s a történelem eszméjét egyedül a birodalmak népségeinek nemzetpolitikai egysége, összetartozásának érzete és tudata képezheti. Nélküle nincs a nemzetnek története, és nincsen nemzeti történetírása.” A magyarországi polgári történetírás legjobbjai már a 19. század első évtizedeiben vizsgálták a nemzet kialakulásának és fejlődésének történelmi útját. A nép, a nemzet, a haza, a nemzetiség kategóriáinak változása és értelmezése valamennyi reformkori történetírónkat foglalkoztatta. Bajza József, Vasvári Pál, Szontágh Gusztáv, Pulszky Ferenc, Eötvös József, Horváth Mihály és még sokan mások a történeti forrásanyag feltárásán keresztül akartak eljutni a polgári értelemben vett, a nemességet, a parasztságot és a polgárságot egyaránt magába foglaló nemzet megszületéséig. A történeti anyag megismerésén túl, többen a korszak társadalompolitikai küzdelmében is részt vettek és személyes megfigyelések alapján megerősödött bennük az a felismerés, hogy evolúciós úton előbb vagy utóbb Magyarország is elérkezik a nagy társadalmi átalakulás küszöbéhez. Legtöbbjük helyesen látta, hogy a társadalmi-gazdasági változások a politikai gondolkodásban is maradandó változásokat fognak előidézni, s ezzel párhuzamosan a politikai gondolkodás korábbi feudális elemei fokozatosan háttérbe fognak szorulni. A történetírók feladatát abban jelölték meg, hogy a királyok, főurak, illetve a csaták és háborúk története mellett vagy helyett a nép történetét írják meg. így születnek meg az első, valóban polgári és demokratikus írások az 1514. évi pórlázadásról, az ipar és a kereskedelem történetéről, a bányászatról és a közlekedésről, az iskolázásról és a művelődésről. A „nemzeti történelmi iskola” — melyhez Ipolyi is tartozott — mint történetírói irányzat Magyarország történelmi örökségének teljes feltárására 19
