Cséfalvay Pál - Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold emlékkönyv (1986)
† Gervers-Molnár Veronika: Ipolyi Arnold hímzésgyűjteménye. A magyarországi hímzés történetének vázlata
hímzések közismertek. A motívumok egy része erdélyi munkák mintáival mutat rokonságot (csillagos, rozettás, cifra farkú madaras, kígyós minták szélesebb csíkban helyezkednek el a hímzés közepén, s keskeny mesterke szegélyezi). Más motívumok a dunántúliakhoz kapcsolódnak (pelikános, szegfűs díszítmények) s ezeken a középcsík keskeny és a mesterke alkotja a főmotívumot. Erdély Mivel Erdély legnagyobb részében az első világháborúig, sőt napjainkig hímzett a nép, az egyes néprajzi tájegységek hímzésanyagát erről a tájról ismerjük meg a legjobban. Az Ipolyi-gyűjteményben azonban kevés az erdélyi darab, s ezért csak röviden utalunk a legfontosabb csoportokra. Általában nagyon jellemző ennek a vidéknek népi hímzéseire, hogy a vízszintes irányú motívumok, amelyek hosszirányban a végtelenségig folytathatók, egy széles középső sávra vannak szerkesztve. A népi neve is ennek a középső résznek a motívumáról tesz bizonyságot. A középső sávot fent és lent ismétlődő mintából álló keskeny mesterke szegélyezi. Szálánvarrott és keresztöltéses hímzések114 Erősen geometrikus, főként sárkánynégyszöges és csillagos minták, amelyeknek változatait a Dunántúlról és az Alföldről is ismerjük. Erdély egész területén megtalálhatók. Előképeik megvannak a XVI—XVII. sz-i nyomtatott mintakönyvekben. Ez azt mutatja, hogy a népi munkák az évszázados másolgatás ellenére is híven megőrizték a történeti hímzések örökségét. Egyúttal arra is utalnak, hogy ezek a mértanias motívumok egykor az ország területére jellemzőek lehettek. A népművészetben gyakran megfigyelhető, hogy a nagy stílusok figurális motívumai a sokszori másolás következtében elkerülhetetlenül változáson mentek keresztül. A székely hímzések a geometrikus minták sok változatát őrizték meg. Olykor még abban az esetben is, mikor az egyes motívumok növényiek, de a szerkezet ridegen mértani, arra kell gondolnunk, hogy a részletek csak később és lassú fejlődés következtében értelmeződtek át növényivé. A levegős székely hímzéseken sokszor láthatjuk azokat a függőleges tagolású, dekoratív ciprusokat, amelyek más magyar vidékről alig ismertek. Elterjedésükben az Erdélyben különösen erős, és sok esetben késői török hatás játszhatott szerepet. A kakastaréjosnak vagy farkasnyomosnak nevezett hullámvonalas minták, amelyek igen jellemzőek a székelyföldi hímzésekre, de Erdély más részében is közismertek (még szedettes szőtteseken is megtalálható), az Alföld keleti részén sem idegenek, valószínűleg török hatást tükröznek. Előképeiket nem is hímzések, hanem az anatóliai kilimek motívumai között kell keresnünk. 187
