Cséfalvay Pál - Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold emlékkönyv (1986)
† Gervers-Molnár Veronika: Ipolyi Arnold hímzésgyűjteménye. A magyarországi hímzés történetének vázlata
Annak ellenére, hogy a szegfű egyike népi hímzéseink legkedveltebb virágainak, az ilyen szögletes alakú motívum leginkább Nyugat-Dunántúlra és a Felvidék nyugati részére (Pozsony megye) volt jellemző.111 A motívum reneszánsz előképeihez az Ipolyi-gyűjtemény 14. és 15. sz. darabjai állhatnak a legközelebb. A 16. számún a középső szegfűt helyettesítő stilizált kétfejű sas, talán a Habsburg-címer hatása, s későbbi fejlemény lehet, bár kétfejű sas motívumot már a XVI. sz. végén is említenek az írások. A török hódoltság utáni Magyarországon a kétfejű sasos motívum már igen gyakran előfordul, ismerjük hímzésekről, kályhacsempékről s fafaragásokról. A 13. sz. kazettásán varrott darab motívumai is a szögletes szegfűs motívum változatai, s itt egyetlen oldalág ismétlődik négyszer a középpontból kiindulva. A 87. sz. darabon pedig — amelyet egy 1766-ból ismert pomogyi (Moson megye) német munka alapján Ipolyi Arnold besztercebányai nőiskolájában hímeztek — ugyanennek a szegfűs csokornak változata madarakkal, rovarokkal gazdagítva s az eredeti szegfűs szerkezete szétlazult.112 Alföld Az alföldi gyapjú-hímzések — a kunsági sok színnel, árnyalatos lapos öltéssel varrott darabok, és az Orosháza környékéről ismert szálánvarrott és keresztszemes hímzések — a legrégibb magyar népi kézimunkák közé tartoznak. Arra, hogy azon a tájon ezeket varrták volna, már az 1930-as években nem emlékeztek, s a nép tulajdonában nagyon kevés darab maradt meg belőlük. A Keresztény Múzeum darabjait valószínűleg törökszentmiklósi plébánossága idején (1860 körül) gyűjtötte Ipolyi Arnold. A szabad rajzú színpompás kunsági varrottasok változatai Hódmezővásárhely vidékéről is ismertek, a barokk gyapjú-hímzések lehettek mintaképeik. Barokk miseruhákon gyakori volt, de a mindennapi viseleti darabokon is alkalmazhatták, sajnos ilyenek nem maradtak ránk. Ezeken gyakoriak voltak a füzéres elrendezésű, oldalnézetben ábrázolt, árnyalt tűfestéssel varrott virágok, főleg rózsák. A kunsági hímzéseknek is virágfüzér az alapmotívuma. Az eredetileg zárt barokk szerkezet azonban lazábbá vált s a virágok sokszor különösebb összefüggés nélkül állnak egymás mellett. Színezésük is változáson ment át. A barokk tűfestés naturalizmusra törekvő, egymásba olvadó színei helyett a virágok szirmait és leveleit sávokra bontják, s minden egyes sávot más színnel hímeznek. így a sávok nem mosódnak egybe, de a házilag festett gyapjú fonal színeinek összhangja a magyar népi hímzéseken máshol ismeretlen színharmóniát hoz létre. Az orosházi, szőrrel varrott hímzések gazdag színeikkel (terrakotta, mustársárga, barna, vörös, kék) egyedülállóak. Az ország más vidékein általában egy, legfeljebb két színnel (leggyakrabban piros és kék) szálszámolással varrott 186
