Cséfalvay Pál - Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold emlékkönyv (1986)
† Gervers-Molnár Veronika: Ipolyi Arnold hímzésgyűjteménye. A magyarországi hímzés történetének vázlata
A hódoltság korából a keleti kapcsolatok még inkább elmélyültek. A XVI— XVII. századi leltárakban török hímzésű hadifelszereléseket, lószerszámokat, nyergeket, nyeregtakarókat, nyíl- és íjtegezeket említenek. II. Apafi Mihályné Bethlen Kata 1729-ben készült leltárában, csaknem félszázaddal a török hódoltság után is több török nyerget soroltak fel, amelyek közül a legdíszesebbeket így írták le: „török nyereg skófium és gyöngy díszítéssel, fekete selyem csíkokkal, sárga atlaczbéléssel; más török nyereg arany tűzdeléssel, skófium virágokkal, csodaszépen díszítve, arany prémmel, sárga atlaszbéléssel”, „Más török nyereg veres bársonnyal bevonva, arany ezüst skófium virágokkal, elölről és hátulról ezüst lemez, melyet aranyozott ezüst virágok díszítenek.”83 A török férfi öltözetek, elsősorban a kaftánok, igen kedveltek voltak a magyaroknál. De divattá váltak Európa-szerte is. A törökök által elfoglalt területeken pedig, mint a moldvai és a havasalföldi vajdaságokban az uralkodó osztály férfi és nő tagjai egyaránt kaftánt viseltek.84 Leltáraink sok-sok viseleti darabról említést tesznek. Bethlen Kata 1729-es leltára pedig figurális jelenetekkel teleszőtt perzsa öltözékekről is, amelyekhez hasonlókat ma már alig ismerünk: „12 persa öltöny ezüst fonalszövetből arany figurákkal, ujjai rövidek és bővek, béllése atlasz, részben bársony; van hosszú ujjú is, török selyem vagy narancsszín bélléssel.” Ugyanebben a leltárban egy „női virágos török ing”-ről is szó van, amelyet arany fonállal varrtak ki.85 Mivel rendszeres kereskedelem volt a törökök és magyarok között, no meg az erdélyi fejedelmek isztambuli vásárlásai nyomán is a török szövetek Magyar- országba is eljutottak. Az egyszerűbb és drágább ruhaanyagok mellett a hímzések alapanyagául szolgáló jantsár patyolat, gyapottas és jantsár vászon, Zale patyolat, bulia vászon, török patyolat, török vászon és török gyolcsról gyakran emlékeznek a korabeli források. Eljutottak hozzánk a török hímzőfonalak is. Bethlen Gábor számadásaiból kiderül, hogy a fejedelmi udvar számára skófium aranyat, skófium ezüstöt, selymet, fehér viszált selymet, sárga viszált selymet, viszálatlan sárga selymet és mindenféle színű selymet vásároltak a XVII. század első negyedében.86 Egy 1625-ből származó vásárlási jegyzékben „20 papiros mondva készített skófium arany”-ról történik említés.87 Ez azt is bizonyítja, hogy a fejedelem számára rendelésre is készítettek hímzőfonalat Isztambulban. A kelengyelajstromok és más leltárak feljegyzései is gyakran megemlítik, hogy egy-egy hímzés török arannyal vagy török ezüsttel volt varrva, sokszor pedig török cérnáról beszélnek. A Bethlen Kata 1727-ben Nagyszebenben összeírt javainak két és fél öl finom selyem fonalat is említenek.88 Nálunk a skófium, vagyis a vékonyra kalapált, hímzésre használt fémszál bizonyosan török hatásra vált népszerűvé. Kezdetben kizárólagosan Törökországból hozták be, majd örmény kereskedők városainkban árusították is. 1727-ben Árva Bethlen Kata azt írta Teleki Sándornak, hogy: „Én mikor benn 178
