Cséfalvay Pál - Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold emlékkönyv (1986)
† Gervers-Molnár Veronika: Ipolyi Arnold hímzésgyűjteménye. A magyarországi hímzés történetének vázlata
stilizált állatfigurák szerkezetükben és részleteikben a XVI—XVII. századi olasz selymek motívumaira emlékeztetnek.77 A hímzéseken megjelenő gránátalmák kimeríthetetlen változatai az olasz bársonyok és egyéb szövetek mintáival mutatnak rokonságot. Érdemes megemlíteni azt is, hogy a sárospataki Rákóczi- vár török csempéi, amelyeket I. Rákóczi György erdélyi fejedelem Isztambulból rendelt meg 1640—1641-ben az úgynevezett bokályos ház számára, valószínűleg magyarországi vagy erdélyi rajz után készültek.78 A szabad rajzú hímzések motívumainak nyomozása Nyugat-Európa felé sokkal bonyolultabb feladat. A gránátalmák, az akantusz- és szőlőlevelek, az indadíszek, a szegfű és tulipán néhány variációja, a makkok és bizonyos koszorús kompozíciók jellegzetesen nyugati elemek. Keletkezésükben nemegyszer keleti hatások is közrejátszottak. Ezek esetében a legkülönbözőbb forrásokból merítették a motívumokat, az egyes alkotásokon a hímző egyénisége is jobban érvényesült. A motívumok kiegyensúlyozott szerkesztése, a virágok stilizáltsága olasz hatásra mutat. Hímzéseink egyszerűbbek, nyugodtabbak, mint európai példaképeik, megmaradtak a reneszánsz tiszta vonalvezetésnél, a barokk elemek ritkák. A mi kézimunkáinkon alig található meg az angol, francia és német munkákon annyira kedvelt növény-, madár-, állat- és rovarvilág ábrázolása. A Nyugat-Európára jellemző naturális, finoman árnyalt színezés is ritka, s főként a XVIII. században fordul elő. Leggyakoribb a meggyvörös vagy zöld selyemmel és arany vagy ezüst szállal harmóniában jelentkező színösszeállítás. A török hímzés hatása19 „Tárgyi emlékeinek alapján bebizonyítható, hogy több mint két évszázadon keresztül a magyar hímzés török hatás alatt állott, s e befolyás következtében lényegileg átalakult.”80 Ez a hatás minden eddiginél sokkal szélesebb körű volt, mert a főnemességen kívül a kisnemesség és városi polgárság ízlését is átformálta a Felvidék városaiban és az Alföldön éppen úgy, mint Erdélyben vagy a Dunántúlon. 1526 után rohamosan terjedt, de már előbb is vannak adatok rá, hogy török viseleti darabok, fegyverek, sőt hímzések egyes darabjai is előfordultak Magyarországon. Mátyás királyról (1458—1490) feljegyezték, hogy amikor egy alkalommal Cesare Valentinit, Ferrara követét fogadta, török kaftánt viselt, amely lábait is eltakarta. Kitüntetésképpen Mátyás ajándékba is osztogatott aranybrokátból készült török kaftánokat és drága perzsa kelméjű ruhákat.81 A XV—XVI. század fordulójáról török hímzéseket is emlegetnek hazánk területéről.82 177
