Cséfalvay Pál - Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold emlékkönyv (1986)
Gombos Károly: Ipolyi Arnold keleti szőnyeg-gyűjteménye
meglátogatta az esztergomi Keresztény Múzeum keleti szőnyeg-kiállítását és a „Heimtex” 1978. évi (II.) számában kimerítő véleményt közölt a kiállításról. H. Hegenbart gondolatai figyelemre méltóak, de némelykor vitathatóak. A német kutató szerint az 1977. évi katalógusban az 5. tétel alatt ismertetett Kétoszlopos Jordesz (Gördesz) szőnyeg nem 1700 körül, hanem 1500-ban keletkezett, ez a vélemény erősen kifogásolható, mivel az effajta szőnyegek a 17. században keletkeztek. H. Hegenbart szerint a 13. és a 15. tételszám alatt leközölt anatóliai szőnyegek nomád jürük törzsek készítményei, keltezésük a katalógus alapján elfogadható. Hasonlóan elfogadta a kolléga a katalógus 16. száma alatt leírt „Török barokk imaszőnyeg” keletkezési idejét, mely az 1800-as évekre tehető, s csak annyit fűzött hozzá, hogy a szőnyeg Kirsehir városából származhat. A 18. számú „Kazak szőnyeg” közelebbi fajtameghatározása kaukázusi „Karacsop” szőnyeg, közös egyetértés, hogy régi szép 18. század eleji szőnyegről van szó, mely ritka példány. A 22. tétel alatti „Sírván szőnyeget” H. Hegenbart a kaukázusi lezg nép munkájának tartja, ezt a szőnyeget is a ritka régi kaukázusi darabok közé sorolta, mivel szerinte 1800 körül keletkezhetett. A szőnyeg tükrében lévő mintázat egyként használatos a lezg és a sírván kánság területén, de kétségtelen tény, hogy Dagesztánban a lezg nép egyik közkedvelt díszítménye.7 Edmund Unger, Angliában élő hazánkfia, neves iszlám művészeti gyűjtő, a magyar múzeumok egyik mecénása szintén közölte véleményét, miszerint a 32. tétel „Virágmustrás indiai szőnyegbe valójában indiai kasmír szőnyeg és keletkezése a 17. század második felére, vagy a 18. század elejére tehető. Joggal kifogásolta, hogy a katalógusban szereplő 34. sorszámú, francia földön készült régi címeres szőnyeget II. Rákóczi Ferenc nővérének, Erzsébetnek tulajdonítjuk, noha a Nagy Fejedelem nővérét Júliának hívták. Az bizonyos, hogy a címeres, évszámos (1697) kitűnő állapotban lévő francia szőnyeg a Rákócziak birtokában volt. A jelenlegi kutatások azt mutatják, hogy gróf Rákóczi László volt sárosi főispán (aki meghalt 1664. május 17-én) Erzsébet nevű lányának tulajdona lehetett a fenti szőnyeg, ezt az is valószínűsíti, hogy Rákóczi Erzsébet 1655-ben született és 1707-ben halt meg, tehát az 1697. évszámos jelzett szőnyeg az ő nevéhez és emlékéhez fűződik.8 A keleti szőnyegek kutatása csak az elmúlt évtizedekben lendült fel, a második világháború előtti években Layer Károly, Jajczay János, Jajczayné Kanyó Erzsébet, Csernyánszky Mária és Csányi Károly adtak választ, de főleg a perzsiai és a kisázsiai szőnyegeket érintő kérdésekre, a kaukázusi és a közép-ázsiai szőnyegek dolgai homályban maradtak. A kiterjedt régészeti, néprajzi és iparművészeti kutatások közelebb hozták számunkra a Kaukázusban élő ötven nép alkotásait, s az indo-perzsa művészet remekeit is. Ezért nem kelthet meglepetést, ha a régen perzsának vélt szőnyegről ma pontosan tudjuk, hogy a Kaukázusban, Gendzse, Kazak, Baku városában 161
