Cséfalvay Pál - Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold emlékkönyv (1986)
Gombos Károly: Ipolyi Arnold keleti szőnyeg-gyűjteménye
készült vagy esetleg a Sírván kánságban, a lezg néptől nem messze fekvő tájakon. A szőnyegekről kialakult felfogás is megváltozott, még néhány évtizeddel ezelőtt a kilim szőnyegeket (a szövött szőnyegeket) nem sokra becsülték, ma azonban még a megviselt példányokat is konzerválják és műtárgyként őrzik. Az 1977. évi katalógusban is szerepel a 36., 37. tétel alatt „Kaukázusi kilim'’ — ezek az Európában függönyszárnyként használatos sátor- vagy szekértakarók egyként készültek Anatóliában és a Kaukázusban, mintázatuk, színezésük nagyszerű, kivitelezésük erős és tartós, ezeket is megmentették alapos konzerválással az Iparművészeti Múzeum textilrestaurátorai. A szövött keleti és európai szőnyegek kutatása néhány éve vette kezdetét, ezért a tanulmányozásuk még sok meglepetéssel szolgálhat. Eleddig nálunk elhanyagolták a magyar szőnyegkészítés részletes feldolgozását, pedig Erdélyben a múlt században kitűnő színezésű és kivitelezésű kilim fajtájú (szövött) szőnyegeket készítettek. Viski Károly érdeme, hogy ezeket az általa begyűjtött székely szövött szőnyegeket 1926-ban publikálta, a neves néprajzos rendkívül értékes és a múlt század utolsó évtizedeiben készített erdélyi szőnyegekkel gyarapította a budapesti Néprajzi Múzeum textiltárát. Ezek az erdélyi szövött szőnyegek mintázatukat tekintve teljes rokonságban állnak az ottomán-törökség hasonló díszítményeivel, sőt a közép-ázsiai törökség (türkmének, üzbégek és mások) ornamentikáival is. Az első látásra ezeket az erdélyi szövött szőnyegeket a legjobb esetben töröknek, bolgárnak, szerbnek nézhetnénk, vagy egyéb balkáni terméknek, ez természetes is, mivel ezek a szőnyegek népművészeti alkotások és szoros szálak fűzik össze a szomszédos népek munkáival. A rokon vonásokat tagadni nem szabad, sőt fel kell ismerni, de egyúttal egyértelműen meg kell határozni ezen szőnyeg népi hovatartozását, mivel szuverén alkotásokról van szó. A katalógus 33. száma alatt kiemelten szerepeltettük az úgynevezett „Erdélyi festékes kilim szőnyeget”, mely 19. századi készítmény és a törökországi karamáni típusú szőnyegekkel van mintabeli rokonságban.9 JEGYZETEK 1. Gombos Károly, Régi keleti szőnyegek. Altorientalische Teppiche. Keresztény Múzeum. Esztergom. 1977. Katalógus. — László Emőke, Flamand és francia kárpitok Magyarországon. Budapest, 1980.— Gervers-Molnár Veronika, Ipolyi Arnold hímzésgyűjteménye az esztergomi Keresztény Múzeumban. Budapest, 1983. 2. Radisics Jenő, Az Ipolyi-gyűjtemény falkárpitjai és keleti szőnyegei. Budapest, 1887. Művészi Ipar: Az Orsz. Magyar Iparművészeti Múzeum és a Magyar Iparművészeti Társulat Közlönye. — Radisics Jenő: Képes kalauz Néh. Ipolyi Arnold nagyváradi püspök gyűjteményéhez. Orsz. Magyar Iparművészeti Múzeum é. n. — Czobor Béla, Ipolyi Arnold emlékezete. Budapest, 1889. (Felolvastatott az Orsz. Régészeti és embertani Társulat 1888. évi december 17-iki közgyűlésen). 162
