Cséfalvay Pál - Ugrin Emese (szerk.): Ipolyi Arnold emlékkönyv (1986)
Gombos Károly: Ipolyi Arnold keleti szőnyeg-gyűjteménye
GOMBOS KÁROLY: Ipolyi Arnold keleti szőnyeg-gyűjteménye Az esztergomi Keresztény Múzeum 1977-ben első ízben mutatta be Ipolyi Arnold püspök keleti szőnyeg-gyűjteményét a második világháború utáni években. A kiállítást 1977. július 10-én, 17 órakor dr. Lékai László bíboros, prímás, esztergomi érsek nyitotta meg. A múzeum keleti szőnyeg-tárának fogadtatása reveláció volt, a hazai és a külföldi sajtó örömmel fogadta a kiállítás hírét, ezzel számolt ugyan a múzeum igazgatósága és a rendező is, azonban elsődleges cél az volt, hogy a kitűnő keleti szőnyeg-gyűjteményt a mai idők követelményének megfelelően meghatározzuk, konzerválását elősegítsük és tanulságként a közönség elé tárjuk. A múzeum igazgatóságának következetes munkája és a kutatók szívós törekvése révén 1977-ben a keleti szőnyeg-gyűjteményt, 1980-ban László Emőke gobelin könyvében a gobelin-gyűjteményt, majd 1983-ban Gervers- Molnár Veronika Ipolyi Arnold magyar hímzésgyűjteményét publikálta, ezen kiadványok biztos eligazítást nyújtanak az esztergomi Keresztény Múzeum nagyszerű textiltárairól.1 Az Ipolyi-féle keleti szőnyeg-gyűjtemény ismert volt a művészetet kedvelők körében, Radisics Jenő 1887-ben cikket írt „Az Ipolyi-gyűjtemény falkárpitjai és keleti szőnyegei” címen az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum és a Magyar Iparművészeti Társulat közlönyében. Ezen írásban összecseng a gondolata Ipolyi Arnolddal, mivel Radisics Jenő azt fejtegeti, hogy „az erdélyi szőnyegek” (valójában ezek török szőnyegek) évszázadok óta előfordultak hazánk területén és befolyásolhatták a magyar textilek díszítményeit. A szerző azt is kifejti, hogy kutatni kell, miért fordultak elő ezek az úgynevezett erdélyi szőnyegek egy adott időszakban és területen, a 16—17. században Erdélyben. Ugyancsak Radisics Jenő írta a kiállítási kiadványt a valószínűleg 1887-ben megrendezett bemutatkozáshoz, midőn „Képes kalauz Néh. Ipolyi Arnold nagyváradi püspök gyűjteményéhez, Országos Magyar Iparművészeti Múzeum” címen kiadvány jelent meg. Radisics Jenő ezen kalauzban huszonnégy darab keleti szőnyeget írt le, ebből kisázsiai tizenöt, négy perzsiai, egy indiai és négy példány meghatározatlan, de a keleti szőnyegek többsége 1800 előtt keletkezett. Radisics Jenő „Képes kalauzából” egyértelműen kitűnik, hogy az Ipolyi-féle keleti szőnyegek antik darabok voltak, az is kiderül, hogy a négy darab perzsaszőnyegből három iszfaháni volt. Az indiai szőnyeg, mely az 1977. évi 158
