Bazilika 1856-2006 (2006)

III. „Új Magyar Sion”

A székesegyház építése Rudnay Sándor érseki (1819-1831) kinevezése után indult meg. A tetterős főpap a kinevezési okmány átvételekor Bécsben felkereste az Udvari Kamara építészeti hivatalának vezetőjét, Ludwig van Remyt, hogy ő készítsen terveket és tegye lehetővé a Barkóczy érsek által évtizedekkel korábban megkezdett építkezés folytatását. Remy ismerte az uralkodó negatív hozzáállását az esztergomi építkezésekhez, így lassan mozdult Rudnay kérésére. A hivatal egyik magyar munkatársa a kismartoni születésű Kühnel Pál (1765-1824) közben önálló terveket készített Rudnay számára. Remy neheztelt ugyan, de a továbbiakban nem gördített akadályt a munkálatok megindítása elé.

Kühnel tervei a barokk térrendezés alapelveit tiszteletben tartották és a hatalmas klasszicista, kupolás, timpanonos székesegyház köré elliptikus ívre fűzte fel a rezidencia, a szeminárium és kanonoki lakások tömbjeit. Kühnel maga mellé vette unokaöccsét Packh Jánost (1796-1839), aki a főépítész korai halála miatt hamar vezető szerephez jutott. A tereprendezés, a bontási munkálatok a keleti feljáró hatalmas alépítményének (Sötét kapu, boltíves pincerendszer) létrehozása után az alapozás megkezdését követően a prímás 1822. április 23-án, a védőszent, Adalbert püspök emléknapján tette le ünnepélyesen a Bazilika alapkövét.

1823 nyarán 1600 számozott darabra szedték szét a Bakócz kápolnát, mert eredeti helyén nem maradhatott. A hazai gyakorlatban példátlan áttelepítés feladatát Packh gondosan és pontosan oldotta meg azzal együtt, hogy a kápolna tájolását is meg kellett változtatnia, hiszen a középkori szokással ellentétben, az új székesegyház főszentélyéhez hasonlóan, az új beépítésben Nyugat felé fordította.

Az altemplom azaz a prímások és a kanonokok végső nyughelyének szánt kripta megépítéséhez alig 16 hónapra volt szüksége Pachk Jánosnak. A régi egyiptomi templomokat és az ókeresztény művészetet egyaránt felidéző kiegyensúlyozott, monumentális belső tér a hagyományos hosszanti és központos elrendezésű szakrális terek lenyűgöző összehangolását teremtette