Pauli Szent Vincze leányai meghonosítva Esztergomban ... (1865)
Az irgalmas nénék alapítása
115 Ha reggel felébredtek, legyen első gondotok Istent imádni, és este egy jó gondolattal hajtsátok le a nap fáradalmai után fejeteket nyugalomra. Ne hivalkodjatok, ne henyéljetek soha. Ha a betegek és szegények körüli szolgálat engedi, varrjatok, fonjatok. Oh édes leányaim, az embernek dolgoznia kell, hogy megszerezze mindennapi kenyerét. Az idő igen drága és Isten számot fog kérni arról, hogy mikép használtátok azt. Éljetek egymásssal békében; mindenkinek megvan közőletek a maga hibája; és ha ti meg nem tudtok férni testvéretekkel, hogy férjen meg az veletek? Legyetek mindenütt és mindenkoron szerények, édes leányaim. Becsüljétek meg egymást, minthogy mindnyájan azon Urnák álltok szolgálatában, ki nagyobb, fenségesebb a föld királyai és fejedelmeinél. Láttatok-e már aranyos ruhát ? Ugy-e mily szép fényes az! és értéke nagyban nő, ha drága kövekkel ékesíttetik föl. Édes leányaim, ti soha engedelmességből nem fogtok olyasmit tenni, a mihez egy gyémántot nem fűznétek, A ti hivatástok Isten egyházában igen-igen nagy; mert ti vértanuk vagytok.“ És ezen jó mag, melyet Vincze lelki leányainak szivébe hintett, jó földre talált és százszoros gyümölcsöt termett. Elvitték azt a jó nénék szivükben a szerencsétlenség, el a nyomorhoz, el a döghalál iszonyatos mezejére, el a vészt és haláltszóró ágyúk közé. Elvitték ők mindenhová a keresztet, és az üdvöt, mely a kereszten született, el a forró égöv tájaira, el az éjszak fagylaló, zordon vidékeire. Es midőn Gonzaga Luiza meghítta őket a lengyel földre, többre becsülték a szegény betegek ápolását, semmint a királyné körötti szolgálatot. Szivreható ezt Vincze szájából hallani: „Ajánlom, igy szólt ő 1657-ben dec. 2-kán egy con- ferentiában, imáitokba nénéinket, kik Lengyelhonban vannak, és kik gyönyörűen bizonyították be, hogy őket az igazi irgalmas nénék szelleme lelkesíti. Tudva van előttetek, szeretett leányaim, mily kitünően fogadta őket Lengyelországban a királyné, ki miután időt engedett volt nekik az ottani szokások és a lengyel nyelv némi megtanulására, igy szóla hozzájok: „Itt az idő, szeretteim, 8*
