Pauli Szent Vincze leányai meghonosítva Esztergomban ... (1865)

Az irgalmas nénék alapítása

116

a munkához fogni, hárman vagytok, egyik közó'letek maradjon itt nálam, és pedig maradj te, Margit, ti pedig ketten, édes leányaim, Krakóba mentek a betegek ápolása végett. Margit néni pedig válaszola: Oh, legkegyelmesebb asszonyom, mit mond Fölséged? Mi csak hárman vagyunk a betegek szolgálatára, és Fölségednek mennyi más áll készen minden parancsa teljesítésére messzeterjedő birodalmában, s nálam sokkal ügyesebb, képzettebb. Engedje, kérem, meg, hogy itt is azt tehessük, amit Isten tölünk kiván, a mint másutt teszszük. — Micsoda, te édes leányom, hát nem akarsz nekem szolgálni ? kérdezé komolyan a királyné. — Bocsánat, legkegyelmesebb asszonyom, válaszola a néne, mi Istennek fogadást tettünk, hogy a szegényeket fogjuk szolgálni.

Nemde szép ez, mond vala Vincze. Megváltó Jézusom, a szegény betegek szolgálatát többre becsülni mint a királyi fölség szolgálatát! Ez azon szellem, melyet Isten maga öntött az irgalmas nők társulatába. Oh, mily boldogok vagytok ti, hogy e szolgálat jutott nektek osztályrészül, és boldogok lesztek, ha ezen szolgálatban állhatatosan megmaradtok.“

Istennek e különös kegyelnie fölött Vincze is álmélkodott, és térden állva adott érette sokszor a Mindenhatónak hálát. És e szentnek tanításait, intéseit, utasításait mindannyi rendeletnek, szabálynak vették lelki leányai, és azokat 1668-ban IX, Kelemen pápa rendszabályzatul jóvá is hagyta.

És e kisded mustármag, melyet Vincze elvetett, csakhamar terebélyes fává növekedett föl a szegénység, elhagyottság és nyomor messzeterjedő kertében.

Az irgalmas néne, igy ir a szellemdus Hahn-Hahn Ida grófnő, ki volna oly szerencsétlen, hogy őt ne ismerje, és ismervén ne szeresse! Ki nem szemlélt volna csendes áhítatban egy ily a kereszt által egészen beárnyékolt életet és ezen árnyékban Jézus szent vérének hatalmát és dicsőségét, miként az hasonlóan a sötét talajon ragyogó rubinhoz lövelli sugarait! Tudod-e, mi az az irgalmas néne? Egy ez az ezer csodák közöl, melyet csak azért nem tudunk voltaképen fölfogni; mivel nem csupán egy külön egyénre szorítkozik. De Istennek hála, nem úgy van a dolog ; az ő dicsősége Istenben, az ő Megváltójában, vagyon