Pauli Szent Vincze leányai meghonosítva Esztergomban ... (1865)

Az irgalmas nénék alapítása

108

ment néhány jó keresztény lélekkel a szegénység és nyomornak tanyájára: de útközben igen sok városi lakóval találkozott, kik mindnyájan élelmi szereket vittek a nevezett szegény betegeknek. Vincze látván ezt nevetve és fejét csóválva igy szólt Chassaigne és Brunard asszonyságokhoz, kik öt kísérek; „A keresztény szeretet nagyban gyakoroltatott itt, de rendezetlenül. E szegény betegek egyszerre szerfelett sokat kaptak, miből egy nagy rész el fog romlani és veszni, és aztán ismét vissza fognak esni előbbi nyomorukba.“

De hát mit tegyünk ezen és egyéb még általunk föllelhető szegény betegek tartós ápolására, mondának erre a nemesszivű urhölgyek:

Meg fogom ezt, felele a szent, a fölfeszitett képe előtt fontolni és egy bét múlva választ adok.

A megbatározott napon megkapták a választ. Vincze megdicsérte buzgalmukat és néhány rendszabályt adott nekik a testi irgalmasság cselekedeteinek gyakorlására.

Örömmel hajoltak a lelkes hölgyek Vincze rendeletéire, és hogy belőlök mitse felejtsenek el, kérték Vinczét, foglalná azokat Írásba ; leirta azokat erre Vincze, és miután a tapasztalat jó eredményt mutatott utánok, a lyoni érsek elé terjeszté jóváhagyás végett, ki azokat 1617-ben november 24-én mégis erősité azon hozzáadással, hogy Pauli Vincze saját belátása szerint b'övit- hessen vagy változtathasson azokon.

A szabályok ilyetén megerősítése után Vincze a boldogságos szűz fogantatása ünnepén a kórház kápolnájában tizenöt nőt avatott fel a szegények szolgálóivá, és már néhány nap után többen kívánkoztak ezen egyletbe felvétetni.

De az egylet vagyona kezdetben oly csekély vala, hogy csak a legerősebb hit remélhette az egylet föl virágzását. Azonban bő Ion rövid idő alatt az áldás, melyet az árasztott ezen egyletre, ki tizenhat század előtt megsokasítá a pusztában a néhány kenyeret és a kevés halakat.

Ezen egylet czélja, feladata vala szegény betegek lelki és testi ápolása.

E jámbor nők fölkeresték mindenfelé a házi szegényeket betegségeikben, gondoskodtak arról, hogy semmiben szükséget ne