Pauli Szent Vincze leányai meghonosítva Esztergomban ... (1865)

Az irgalmas nénék alapítása

109

szenvedjenek, hogy orvosi segélyt, ápolást nyerjenek és lelki vigaszt is. A jó nők sokszor maguk is elkészítők a betegeket a szentségek méltó fölvételére. Ha valamely szegény beteg el vala látandó az élet kenyerével a sirontúli hosszú útra, elment már előtte való este legalább egy az egyesült nemeskeblü hölgyek közöl a beteg hajlékába, hogy ott mindent tisztességesen elrendezzen. A beteg szobája hófehér gyolcscsal vonatott be, és jó illatú füvekkel és virágokkal diszíttetett fel; az ágy elé tiszteségesen beterített asztal állíttatott egy feszülettel két égő gyertya közt és szentelt víztartóval. E rögtönzött egyszerű oltár a természet szerény ékeivel diszíttetett fel, tavaszkor ibolyacsokorral, rózsafüzérrel nyáron, búcsúzó virágokkal őszszel és a télnek rideg, szegény idején rozmaringgal, örökzölddel, kedves lévén bizonyosan Isten fiának, mindez, ki szegényen jött a világra a mező hajlékában és ki tanítványait a szegény halászok sorából választó.

E szívderítő készület mindig jótékonyan hatott a szegény betegre és elfelejtette vele a kiállott földi nyomort. Körötte gyertyafény és virágillat, és sürgő forgó nemes hölgyek, kik szolgálóinak nevezték magukat; eljött Isten szolgája is az élet kenyerével menyezet alatt, melyet a városnak előkelő fiatalai vittek. Kezdetét vette most a szent foglalkodás: imádkozik a pap, a beteg, imádkoznak a jelenlévők — gazdagok és szegények egyesülve a kereszt előtt, melyet mindenkinek kell hordoznia, — az alamizsna oly bőven folyt, mint a könyek.

És ha ütött a szegény beteg órája, akkor ezen szivemelő ünnepélyesség és a felebaráti szeretet kisérte őt át a hosszú hídon, mely a siralom völgyéből átvezet az örökkévalóság honába.

így működött ezen egylet jótékonyan és áldásosán Chatillon városában és környékén.

Az éhség és a dühöngő pestis megpróbálták ugyan a szegények szolgálóit, de a nemesszivű hölgyek kiállották a tüzpróbát Isten előtt, és nem rettegtek mindenütt megjelenni, hol a vész közepeit szükség volt rájok; Vincze pedig elterjesztette az egyletet mindenhova, hol jó földre talált. És gyakran mégis látogatta Vinczénk ezen egyleteit, megedzeni buzgalmukat, megerősíteni szelleműket, és hova ő nem mehetett, oda el küldé mindenkoron szolgálatkész missionáriusait. Miután azonban ezen egyletek igen