Pauli Szent Vincze leányai meghonosítva Esztergomban ... (1865)
Pauli szent Vincze rövid életrajza
98 ottani sz. ferenczrendü szerzetesekhez és évenkint az akkori szokás szerint tartásáért 60 livret fizetett. Történt pedig ez 1588-ban és Vincze a deák nyelv tanulásával kezdette meg iskolai pályáját. Kitűnő viselete és jeles előmenetele folytán már négy év lefolyta után magán tanítói állomást nyert egy előkelő ügyvéd házában és így atyjának többé nem kellett terhére esnie, maga szerezvén meg magának szorgalma és iparkodása által a szükségeseket. 1596-ban fölvétetett növendékpapnak és 1600-ban September 27-kén áldozárrá szenteltetett föl. Csak maga Isten tudja, mily érzelmek áradtak el szívében, midőn e nagy szentséget fölvevé; de ha fát gyümölcseiről, az okokat okozataikról lehet megítélni, el lehet azt is és pedig legalaposabban hinni, tekintve Vincze későbbi áldásos működését, odaenge- dését, szent életét, hogy a pásztorok főpásztora, Krisztus Jézus kiönté e liiv szolgájának szivébe a Szentlélek malasztját azon pillanatban, midőn pappá szenteltetett. A mi több, Vincze teljes életében is át vala hatva a papi méltóság íönségétől és azon hatalmától, mely a töredelmes bűnösnek megbocsátja bűneit, mely négy-öt szóval átváltoztatja a kenyeret és a bort Krisztus Jézus testévé és vérévé, mely ugyanezt a testet és vért mint áldozatot mutatja be a mennyei Atyának, és ezt a testet mint az életnek kenyerét kiosztja a híveknek. Szóval ő annyira meg volt győződve arról, hogy a papot tisztének íönsége tiszta és szent életre kötelezi, miszerint gyakran mondá, hogyha még nem volna pap, méltatlanságának érzetében soha sem engedné meg magát azzá fölszenteltetni. A fiatal pap a legszebb papi erényekkel, bő tudománynyal és ritka lelki tulajdonokkal ékeskedett, és föl volt fegyverkezve a szent Evangélium elveivel a szent irás, a szentek élete, a szent atyák és egyéb jeles egyházi irók folytonos olvasása által, de nem volt még a keresztnek igazi iskolájában, hol az ur igazi szolgája megpróbáltatik, mint az arany a tűzben. Jézus hiv szolgáját e próbakőre is akarta tenni. Édes atyja meghalt; végrendeletében arról rendelkezett, hogy Vinczének is kiadassák az atyai vagyonbóli része, de Vincze lemondott erről anyja és testvéreinek javára, jóllehet Toulouse városában akart még maradni, és nem volt, miből ottan magát föntartania. 1605-ben Marseille váró-
