Pauli Szent Vincze leányai meghonosítva Esztergomban ... (1865)
Pauli szent Vincze rövid életrajza
99 sába utazott, hol egy jó barátja 700 forintnyi összegett hagyott neki végrendeleti]eg. De halljuk öt magát arról beszélni, mi őt visszautaztában érte: „Hajóra szállottam, hogy utamat megrövidítsem, vagyis igazán mondva, hogy mindenemtől megfosztas- sam, A szél annyira kedvezett, hogy még az nap Narbonnet érhettük volna el, ha török tengeri rablók kezébe nem esünk, kik hármat közülünk megöltek és a többit mind megsebesítették . Magam is nyíl által találva, sebet kaptam, mely teljes életemen át megfogja velem éreztetni az időnek változását. Lán- czokre tűzve elhurczoltak bennünket, Törökországnak egy rabló fészkébe és onnan baromkint a vásárra hajtottak Tunis városába. A vevők szemügyre vettek bennünket, úgy amint szokásban van a ló- vagy ökörvásárlásnál a barmokat vizsgálni. Nézték fogainkat, megtapogattak, nézték sebeinket, váljon gyógyít- hatók-e, kellett lépést mennünk, futnunk, hajolnunk , terheket emelnünk, egymással birkóznunk és sok egyéb vadságot szenvednünk. Engem egy halász vett meg, de mivel látta, hogy épen nem vagyok a tengerre való, csakhamar eladott egy vén orvosnak, ki emberszerető, szelíd férfiú volt. Ön vallomása szerint már ötven évig fáradozott a bölcseség kövének feltalálása körül. Igen megszeretett és megígérte, hogy tetemes vagyonának örökösévé tesz, ha megtagadom hitemet és áttérek az izlamra. De Isten és a bol- dogságos Szűz megerősítettek szent hitemben annyira, hogy készebb voltam inkább meghalni, mint attól eltántorodni. 1606-ban meghalt jó gazdám és engem unokája öröklött tőle , ki azonban csakhamar eladott egy Nizzából származott hitehagyott kereszténynek. Három felesége közöl egy török volt, és ezt használta föl Isten végtelen irgalmában megszabadításomra. Kíváncsiságában gyakran eljött e nő hozzám tudakozódni mindenféléről és egykoron megparancsold nekem, hogy Istenemnek dicséretét énekeljem. Azonnal eszembe jutott a fogva volt izraeliták keserve : ,, Hogy énekelhessük mi az Ur énekét idegen országban ?“ és kö- nyes szemmel elkezdtem énekeim a 136. zsoltárt: „Babylonnak folyói mellett stb. Elénekeltem aztán a Mennyországnak királynéját és egyéb szent énekeket, mi kimondhatlan élvezetet szerze neki. Este megmondd urának, hogy nem jót cselekedett akkor, midőn szent vallását elhagyta és hogy ő hallgatván énekeimet, 7*
