Pauli Szent Vincze leányai meghonosítva Esztergomban ... (1865)
Pauli szent Vincze rövid életrajza
97 ság és hogy csak kevesen jutnak el a keresztény tökélynek ezen fokára. A drága gyöngyök durva és sokszor sárlepte kagylókban teremnek, de csillámló fehérségük kitűnik a mocsárból is, és épen e ritka tulajdon emeli fényöket és értékűket. Vinczénknek jeles tulajdonai alacsony foglalkodásai között is kitűntek, és atyja csakhamar felismerte, hogy e fia másra termett, semhogy sertéseket, marhát őrizzen; elhatározta tehát magát arra, hogy iskoláztassa. E föltett szándokában megerősítő őt még azon körülmény is, hogy szomszédságában egy szerzetes eliiljárót, priort, ismert közelebbről, ki szintén szegény szülőktől származván, javadalmából sok jövedelmet húzott és nagyban segitette atyjafiait. Vinczénk édes atyja is így okoskodott együ- gyüségében, hogyha fia szorgalmasan tanul, majd pappá lesz, javadalmat nyer és az egyház segélyével testvéreinek sokat juttathat. De Isten gondolatai nem olyanok, mint az emberekéi és valamint az ég magasabb a földnél, szintúgy magasabbak az ő utai, semmint azokéi. (Izsaiás 55, 8. 9;) Midőn az atya a kis Vin- czét az iskolába vitte, azon előnyökre tekintett, melyeket tőle majd családja nyer, de az Isten Vinczét arra akarta fölhasználni, hogy általa egyházának és a szenvedő emberiségnek a legnagyobb javakat fordítsa hasznára. Vincze atyját azon szándokában, hogy pappá neveltesse e fiát, megerősítő azon tapasztalat is, hogy Vincze igen áliitatos és jószivü fiú volt. Gyakran meglátogatta Vincze a fönemlített kápolnát és ott a legszebb virágokkal együtt tiszta szivét föl-föl ajánlotta az Isten anyjának és tiszteletére szent énekeket zengedezett. Nem egyszer vonta el a legjobb falatot szájától és a szegényeknek adta, kikben magát Jézust tisztelte. Egykoron szülői által a malomba küldetett lisztért és hazatértében minden szegénynek osztogatott lisztet zsákjából, melyet a malomból haza kellett vinnie. Megmondó ő otthon ezt atyjának, és ez fiának ezen jószívűségét nem roszalta. Ezen és hasonló tettei előjelei valónak azon ritka és kimerithetlen felebaráti szeretetnek, melyet Vincze teljes éltében leirhatlan találékonysággal és példátlan szivességgel gyakorolt. Édes atyja ily tettek által mindinkább meggyőződvén arról, hogy fia papnak való, elvitte őt a szomszéd városba, Acqsba az 7
