A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)
Dezsényi Miklós: Komárom és Esztergom szereplése a Magyar Tanácsköztársaság Honvédő Háborújában
kommunista vezetőkkel, akikre hivatkozással sikerült itthon a pártba befurakodni és a Direktórium tagjait fondorlatosán megtéveszteni. Az esettel kapcsolatban május 25-én „Mindenkihez” cím alatt kiadott erre vonatkozó hivatalos közlés a következőket tartalmazza: „Esztergom várost f. hó 20-án és 21-én éjfélkor az árulás orvul, gazul a csehszlovák csapatok kezére akarta juttatni. Az alávaló terv végrehajtására minden előkészület megtörtént. A Direktórium több tagja ellen merénylet készült. A politikai megbízottakat az áruló cinkosaival együtt letartóztatta, hogy gyalázatos tettét végrehajtsa. A munkás és katonatanács mindenkinek tudtul adja, hogy a veszedelmet SZENTEY SÁNDOR belügyi politikai megbízott becsületes proletárhűsége, kötelességérzete és önfeláldozásig menő áldozatkész éber bátorsága hárította el Esztergom feje felől. Szentey elvtársunk volt az, aki az őrzésre kirendelt katonák megnyerése után a hídra feljutván az utolsó pillanatban is meg akarta akadályozni Szabó Istvánt gaztettének végrehajtásában, és amikor ez nem sikerült, több elvtársunkkal együtt fegyvert szegeztek a hídon felvonult cseh-szlovák csapatokra, melyek az árulókkal együtt visszafutamodva, sikerült a hídfő védelmét biztosítani és a fenyegető veszedelmet elhárítani. A munkástanács határozatának tesz eleget a végrehajtó bizottság, hogy midőn a gaztettet a nyilvánosság előtt megbélyegzi, a város lakossága előtt egyúttal rámutat egy becsületes proletár testvér önfeláldozására, akinek kötelességteljesítése a proletártestvérek előtt tündöklő példaként ragyog. Szentey Sándor elvtársunknak hálás köszönet! Éljen a proletárdiktatúra! Éljen a Tanácsköztársaság! A munkás és katonatanács végrehajtó bizottsága.” Bármennyire is élénk feltűnést és a munkásosztály tagjai részéről a legmélyebb felháborodást váltotta ki Esztergomban a csírájában elfojtott hazaárulási kísérlet, a magyar Vörös Hadsereg fokozatosan meginduló támadó hadműveleteinek híre csakhamar más irányban kötötte le az esztergomi vörös helyőrség és a lakosság figyelmét. Május 30-án megindult a Vörös Hadsereg támadása az egész északi arcvonalon. Landler Jenő hadtestparancsnok és Stromfeld Aurél vezérkari főnök zseniális hadműveletei az egyik győzelmet a másik után biztosították a magyar proletariátus hadserege számára. A csapás főiránya a Hernád völgyében bontakozott ki és a burzsoá cseh hadsereg keménye ellenállása után június 7-én a magyar Vörös Hadsereg csapatai elfoglalták Kassát. Az egész északi arcvonalon, annak teljes szélességében végrehajtott győzelmes támadás során a Vörös Hadsereg csapatai 150 kilométert nyomulva előre, s már a lengyel határ közelségében fekvő Bártfát érték el. Támadó balszárnyunk pedig a Duna balpartján nyomult előre és lassan felőrölve a cseh burzsoá csapatok szívós ellenállását, Pár- kánynána felé tért nyert. Az előrenyomuló 1. vörös dandár csapatai május 30-án reggel még csak az Ipolyon való átkelésért harcoltak, amikor az esztergomi helyőrség csapatainak egy része átkelt az esztergom—párkányi közúti hídon és megtámadta a Párkányt védő cseh burzsoá csapatokat. A támadás itt 93
