A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)
Dezsényi Miklós: Komárom és Esztergom szereplése a Magyar Tanácsköztársaság Honvédő Háborújában
sem volt előkészítve, s a Vörös Hadsereg Parancsnoksága sem tudott a támadás tervéről. A vállalkozás első kísérlete, Komáromhoz hasonlóan, itt sem volt eredményes és az átkelt vörös csapatokat az esti órákban a túlerejű és tüzérséggel bőven rendelkező burzsoá cseh hadsereg ellen- támadása az esztergomi hídfőbe való visszavonulásra kényszerítette. Párkány győzelmes elfoglalása végül is csak két nap múlva következett be, amikor is az esztergomi helyőrség, megerősítve a budapesti egyik vörösőr csoporttal, hajtotta végre a sikeres partváltást. Ez a második támadás már tervszerű volt, összhangban az északi arcvonalon megindult általános támadással. Nem kétséges, hogy a meghiúsult május 30-i támadás terve az esztergomi Direktórium tagjaitól indult ki. Minthogy pedig a vállalkozás első kísérletében nem sikerült, május 30-án a Vörös Hadsereg Parancsnoksága szigorúan kifogásolta a Direktóriumnak, hogy a párkány-nánai támadást önkényesen hajtotta végre. Feltehető, hogy a vállalkozás sikere esetén a Hadseregparancsnokság nem veti fel a felelősség kérdését az esztergomi Direktóriummal szemben, amely ezzel a hadműveleti szerepléssel kétségtelenül túllépte hatáskörét. A vállalkozás elbírálásánál viszont hozzá számítandó az is, hogy Párkány elfoglalása, ha két nappal későbbi időpontban is, de mégis csak része volt a magyar Vörös Hadsereg Parancsnoksága által az északi arcvonalon május 30-án megindított nagyarányú támadás tervének. Egyébként a Vörös Hadsereg Parancsnoksága a Párkány elfoglalásával kapcsolatos eseményekről az esztergomi Direktórium következő tartalmú jelentéséből értesült: „Párkánynánát reggel 1/2 7-kor ma elfoglalta 250 vörösőr és 300 főnyi vöröskatona. Három monitor egész éjjel tüzérségi előkészítést végzett. Sürgősen kérek lőszerutánpótlást.” Az ezen a napon megindult általános támadással kapcsolatos este kiadott helyzetközlés tiszta képet adott nemcsak az elért eredményekről, hanem a párkányi támadás meghiúsulásáról is. A helyzetközlés a következőket mondja: „A 30-án meginduló általános támadás során a támadás balszárnyán az 1. dandár Szobról kiindulva a dunai flott illa támogatásával Garam- kövesdig jutott. Az esztergomi vörös őrség a Hadseregparancsnokság tudta és engedélye nélkül átkelt a Dunán és a Párkánynánától északra emelkedő magaslatokig hatolt előre. A délután megindított cseh-szlovák ellenlökés hatására azonban a vörös őrök kénytelenek voltak Párkánynánát feladni.” Az eseményeknek nyoma van a hadseregparancsnoksági hadműveleti napló május 30-i bejegyzésénél, szó szerint a következőképpen: „Párkánynánát a csehek délután visszafoglalták. A Hadseregparancsnokság az esztergomi Direktóriumnak kifogásolta, hogy Párkánynána elfoglalását önkényesen hajtotta végre.” Az ügy miatt Stromfeld vezérkari főnök eljárás megindítását tartotta szükségesnek. 94
