A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)

Dezsényi Miklós: Komárom és Esztergom szereplése a Magyar Tanácsköztársaság Honvédő Háborújában

kás és katona, minden rendszeres katonai alakulás és vezetés nélkül, 3 db 9 cm-es mozsárágyúval [valószínűleg 9 cm-es aknavetőkről van szó. D. M.] a Duna védelmi századnak egyrészével átkelt Komáromnál a Dunán, hogy Komáromot visszafoglalja. A terv az volt, hogy egy ilyen támadással fellázítják a Komáromban levő légionáriusokat, akiktől azt a hírt kapták, hogy rögtön a támadó csapatokhoz fognak csatlakozni. A gyerekes csíny tevéssel kigondolt és végzetesen köny- nyelmű kaland természetesen a támadók szerencsétlen lemészárlásával végződött. Amikor átmentek a hídon a cseh csapatok gépfegyver és ágyútűz alá vették a hiányosan felszerelet támadókat, 289 halott, többnyire családapák, néhány fiatal gyermek és katona lett áldozata a köny- nyelmű kaland politikának. (A Komáromi Állomásparancsnokságnak a Hadügyi Népbiztossághoz küldött jelentése 140 halott, 100 sebesült és 11 fogoly veszteséget említ; lehet, hogy csak a sorhadi vöröskatonákra vonatkozólag.)

Különös sajátossága a Komárom elleni támadásnak, hogy a már említett munkászászlóalj harcosai polgári személyek és nem vöröskatonák voltak, akik hiányosan felfegyverkezve, polgári ruhában vettek részt a támadásban. Ezek közül 29-et, vezetőjükkel, Mayer vagongyári mérnökkel együtt a cseh burzsoá katonai hatóság kivégeztetett. Azokat, akik egyenruhában kerültek fogságba és vöröskatonai mivoltukat igazolni tudták, hadifogolynak tekintették és nem bántották. A támadásban a győri munkászászlóalj teljesen felmorzsolódott, míg a tatabányai munkászászlóalj, amely a cseh zárótüzön már nem tudott az átkeltek után nyomulni, a jobbparton maradva nem szenvedett veszteséget.

A teljesség kedvéért álljon itt a már idézett csehszlovák hadtörténelmi tanulmány néhány sora, mely a komáromi átkelésről a következőket mondja:

„Április 30-án a győri munkástanács a hadvezetőség tudta nélkül és tisztek kiküszöbölésével Komárom elfoglalására vállalkozott. E célra 400 katonát, valamint 2000 győri és tatai (helyesen tatabányai, D. M.) fegyveres munkást vetett be. A csapatok április 30-án Üjszőnyben gyülekeztek. Május 1-re virradó éjjel a vörös tüzérség lőni kezdte all erődből álló komáromi erődítéseket, a csapatok pedig csónakokon a vasúti híd mindkét oldalán, valamint a hadiszigettel szemben átkeltek a Dunán. Az átkelés sikerült, a vasúti híd, a hozzá közelfekvő I., II. és ül. számú erőd a támadók birtokába került. Az erősen eltorlaszolt közúti hidat azonban erősen tartották a csehek. A komáromi helyőrség akkoriban 1100 emberből állott, amelynek azonban nemcsak az átkelőkkel, hanem a részben átkelt lakossággal is harcolni kellett. Amikor a komáromi cseh parancsnok segítséget kért Érsekújvárról, onnan csak a III./34. legionárus zászlóalj két századát tudták segítségül küldeni, amely azonnal vonatra rakódott és elindult Komárom felé. Hajnali három órakor tüzérségi találat folytán levegőbe repült a Vág balpartján fekvő hídfőerők mögött levő lőporraktár. Ennek dacára a cseh helyőrség heves küzdelem után, az érsekújvári felmentőcsapatok segítségével, reggel 7 óráig visszafoglalta az elvesztett pontokat és a vörös csapatokat visszavonulásra kényszerítette. Foglyokban, halottakban és sebesültekben háromszázon felül menő veszteségük volt, míg a csehek 16 halottat és 25 sebesültet veszítettek. A kudarc oka az volt, hogy a támadó erők létszáma a komáromi vár méreteihez képest csekély volt, a győri csapatok gyáván viselkedtek, a támadás vezetése pedig dilettáns, kapkodó és bizonytalan

85