A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)
Dezsényi Miklós: Komárom és Esztergom szereplése a Magyar Tanácsköztársaság Honvédő Háborújában
kezekben volt. A kezdeményezők katonai forradalmi törvényszéket érdemeltek volna. Megtorlásul cseh részről bombázták Győrt, a bombázásnak azonban nem volt jelentősebb eredménye. Kitudódott, hogy a cseh légionáriusok nem rokonszenveznek a proletárforradalom eszméivel. És ha ilyenek akadtak is, felettes parancsnokaik siettek őket kiküszöbölni.” Kétségtelen, hogy a „Komáromi egyéni akció” végrehajtásának időpontjában és a Magyar Tanácsköztársaság fennállásának ideje alatt, sőt később sem, senki nem látta tisztán a bekövetkezett harcászati sikertelenség messze kihatású hadműveleti eredményeit. Ez magyarázza meg a május 24-én a vezérkar főnöke által kiadásra tervezett Hadsereg Parancsnoksági parancs szigorú és szemrehányó hangját, amely szerint: „F. év május 1-én a komáromi védőszakasz egyes katonai csoportjai, a hozzájuk csatlakozott polgári munkásokkal, Komárom városának elfoglalása végett, egy katonai akciót intéztek, mely teljesen eredménytelenül, súlyos véráldozatokkal végződött. Felelőtlen egyének, lelketlen agitátorok felizgatták a védőszakasz katonáit és a környék munkásait és minden előkészület és szaktudás nélkül ebbe a véres kalandba vitték őket. A szakképzett parancsnokok intelmeit és tanácsát nem hallgatták meg, sőt a hadügyi népbiztosnak telefonon leadott s a vállalkozást megtiltó rendeletéit is figyelmen kívül hagyva követték el lelkiismeretlen, számos proletár életébe kerülő vállalkozásukat s midőn látták a szomorú következményeket, miután halálba sodortak számos elvakított társukat, azokat cserben hagyva, gyáván megszöktek. Szolgáljon ez az eset intő és tanító például a hadsereg minden tagjának ! Lássa be mindenki a fegyelem szükségességét, melynek első alap- feltétele a feltétlen engedelmesség a kinevezett parancsnokokkal szemben, kik szaktudásukkal hivatva vannak a vezetésre. Kíméletlen szigorral fogok eljárni a jövőben mindenkivel szemben, aki fegyelmezetlenségével a hadsereg fegyelmét rontja, s aki parancsnokainak parancsát nem teljesíti. Ezen rendeletem három egymást követő napon kihirdetendő és beható iskoláztatás tárgyává teendő.” A parancs-tervezet feltételezhetően Stromfeld elvtárs akaratából indult ki, aki a legközelebbről ismerte a komáromi vállalkozás kényes voltát és annak esetleges következményeit. Nem lehet tudni, hogy milyen szándékkal, vagy mellékgondolattal, de a hadsereg parancsnok kiadványozás helyett a következő szöveggel adta vissza a parancs-tervezetet: „ Stromfeld elvtárs ! A dolog nem időszerű a megváltozott helyzetre való tekintettel, mert a csapatok fegyelme és szelleme megváltozott. A hadsereg főparancsnokság nélkül úgy sem kezdenek vállalkozásokba. A parancsot tehát ne adjuk ki. Majd alkalom adtán fogok ebben az ügyben nyilatkozni. V. 21. " Böhm” Mint említettük, Kun és Szántó népbiztosok, amikor a vállalkozás tervét a leghatározottabban ellenezték, helyesen a Tanácsköztársaság súlyos katonai helyzetét tartották szem előtt és el akarták kerülni egy cseh támadás kiprövokálását, amely abban az időpontban katasztrófát. 86
