A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)
Szabó László: A Tanácsköztársaság szociális és kulturális politikájának eredményei Esztergomban
gyógyszertár és távol volt a kórház. Az ivóvízről a legtöbb helyen hivatalosan megállapították, hogy ártalmas vagy rossz. A kórházi betegek száma már az 1900-as évek elején állandóan növekedett. A nagy szegénység és a nincstelenség miatt a gyógydíjak nagy része egyszerűen behajthatatlan volt, különösen a falusi betegeknél. Kötelező társadalombiztosítás hiányában betegség esetén minden teher a munkásra és annak családjára hárult. A törvény „nagylelkűen” megengedte, hogy a gyáros: ,,. . . orvossággal, orvosi segéllyel a munkást, ha az beleegyez, elláthatja és az értük járó összeget a bérfizetés alkalmával béréből levonhatja.”39 Esztergom város mint kórház-fenntartó, nem volt hajlandó komoly áldozatokat hozni a kórház érdekében. A városi mérnök írta egyik jelentésében: ,, Hangsúlyozom, hogy a kórházi belső helységek annak következtében, hogy azok öt éven át való folytonos használat dacára nem lettek kimeszelve, igen elhanyagoltan néznek ki. . . ezen túl a tatarozás, illetve meszelés, már csak egészség- ügyi szempontból is egy évben se maradjon el, hanem annak fedezete, mely a kórház évi szükségletéhez képest nem nagy, minden évben beállítassék a költségvetésbe . . .sürgős intézkedést kérve, vagyok a Tekintetes Tanács alázatos szolgája. Esztergom, 1906. jan. 24-én. Tiefenthal Gyula városi mérnök.”40 A városi kórházbizottság, amelynek tagjai sorában ekkoriban (1906) Vaszary Kolos hercegprímás is helyet foglalt, húzta-halasztotta a szükséges javítási költségek megszavazását és kiutalását, bár a városi mérnök hasonló tárgyú jelentései évenként többször megismétlődtek. A világháború kitörésekor a megye területén csak Esztergom város volt az a hely, amely a harctéri sebesültek és betegek számára kórházaknak alkalmas férőhelyekkel rendelkezett. A város területén három kórház volt: a „Kolos”-kórház, érseki vöröskereszt és a csapatkórház. A három intézet együttesen sem fogadhatott be többet négy-ötszáz betegnél. Az iskolák nagy részét is kórházak céljára foglalták le, hogy az egyre nagyobb számban érkező sebesülteket elhelyezhessék. A háború idején nem egyszer megtörtént, hogy az Esztergomba irányított kórházvonatokat férőhely hiányában másfelé kellett irányítani.41 A Tanácsköztársaság kikiáltása után a tanácshatalom azonnal hozzálátott, hogy az egészségügy helyzetét gyökeresen megjavítsa. A kórházakat, szanatóriumokat és gyógyfürdőket köztulajdonba vették. A dolgozók ingyenes orvosi kezelésben és kórházi ápolásban részesültek. Bevezették az iskolásgyerekek kötelező orvosi vizsgálatát és ingyenes fürdetését a közfürdőkben. A gyermekek himlő elleni védőoltását Esztergomban május hónapban elvégezték. 39 Gyurgyák Pál munkakönyvé, 1909. 40 Az Esztergomi Városi Könyvtár. M. Gyűjt. 1919. 41 Komárom és Esztergom vármegyék múltja és jelene. Bp.—Sashalom, 1938. 157. o. 59
