A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)
Szabó László: A Tanácsköztársaság szociális és kulturális politikájának eredményei Esztergomban
Esztergomban 1919-ben mintegy 2620 magánház, 30 városi középület és számos egyházi épület volt. Az egyházi épületek valóságos palotáknak feleltek meg. Többek között az érseki palota hatalmas átépített épületcsoportja, a Kanonok- sor, a papnevelő emeletes épületei, a káptalani jószágigazgatóság emeletes épületei, a Ferenc József-úti káptalani ház és az érsekség házai ugyanebben az utcában, a Szt. János-úti prímási ház, a zárda épületei stb. Ezenkívül sok kert és telek volt az érseki uradalom és a főkáptalan birtokában, A prímási palotában külön berendezett lakosztályokat tartottak állandó készenlétben a „főrangú” vendégek fogadására, egy-egy kanonok pedig a Ivanonok-sor épületeiben többszobás lakosztállyal rendelkezett. A főpapság a város legnagyobb és legegészségesebb épületeiben lakott parkokkal, díszkertekkel körülvéve.29 Ezzel szemben a Szt. Tamás-hegyen, a hegyekből felhőszakadás alkalmával lezúduló vizektől sújtva, és a Tabánban, ez a város legmélyebben fekvő, árvízzel gyakran sújtott területe, sokszáz proletárcsalád lakott háznak alig nevezhető vályogviskókban. Többszáz volt a teljesen magárahagyott öregek, hadiárvák és rokkantak száma, Esztergom népe, a dolgozók azért fogadták kitörő örömmel, lelkesedéssel a tanácsköztársaság kikiáltását, s azért állottak szívvel-lélekkel, minden erejükkel a proletárdiktatúra mellé, mert a munkáshatalom a kizsákmányolt, jogfosztott tömegeket felemelte, és emberhez méltó élethez juttatta. Az esztergomi szocializáló biztosság házkommunizáló osztálya a Forradalmi Kormányzótanácsnak a lakóházak köztulajdonba vételéről szóló X. számú rendelete alapján, sokszáz esztergomi proletárcsaládot helyezett el, és juttatott egészséges, emberhez méltó lakáshoz a köztulajdonba vett egyházi épületekben, a tőkések és háborús gazdagok házaiban. Csernoch János hercegprímást kiköltöztették a többtucatnyi lakosztály- lyal rendelkező prímási palotából (Machovics Gyula prelátus kanonok házába), és az épületet közcélokra hasznosították. A prímás kertjét és parkját átengedték az esztergomi iskolásgyermekeknek. A felbecsülhetetlen értékű műkincseket, könyvtárakat köztulajdonba vették, és megőrzéséről gondoskodtak a tanácshatalom szervei. Tervbe vették, hogy a prímási palotából kultúrpalotát létesítenek. A prímási ház alkalmazottai felajánlották szolgálataikat a Tanácsköztársaságnak, és ebben az ügyben kérelmet nyújtottak be a munkás-, katona- és parasztanács végrehajtó bizottságának.30 Az ellenforradalmi rendszer idején kiadott „Komárom és Esztergom vármegyék múltja és jelene” c. könyv így ír az esztergomi proletariátus érdekében hozott tanácsköztársasági intézkedésekről: „. . . Az esztergomi kanonoki házakat telerakták nincstelen emberekkel, és a főpapságnak tűrnie kellett a velük szemben kihívóan viselkedő lakók bosszan29 Lásd: Komárom és Esztergom vármegyék múltja és jelene. Bp.—Sashalom, 1938. 30 Állami Levéltár, Esztergom. 432/1919. 54
