A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)
Szabó László: A Tanácsköztársaság szociális és kulturális politikájának eredményei Esztergomban
ről, nehéz munkájukról. Az Esztergomi Népszava 1919. jún. 8-án kelt tudósítása közli; „A munka sebesültje. Lusnár György dorogi bányamunkás lábára munka közben egy nagy széndarab esett, amely azt eltörte. Súlyos természetű sérülésével a Kolos-kórházba szállították. Állapota súlyos, de nem életveszélyes.” A Tanácsköztársaság vezetői gyakran felkeresték a bányászokat- Kun Béla már 1919 áprilisában leutazott Tatabányára és beszédet mondott a bányászok nagygyűlésén. Többek között ezt mondta: „Mi, tisztelt elvtársaim, akik megkezdtük a küzdelmet a proletariátus diktatúrájáért, jól láttuk, hogy a történelmi szükségszerűség hajtja a proletariátust a forradalom felé, a proletárdiktatúra felé, hogy ez életbeléptesse azokat az átmeneti intézkedéseket, amelyek elvezetnek bennünket a kizsákmányolás földjéről a proletariátus felszabadításának, a kommunizmusnak országába.”26 A tanácskormány tagja hangsúlyozta: Budapest munkásainak küldöttei azért jöttek a bányászokhoz, hogy elmondják, nem kérnek tőlük egyebet, mint azt, hogy a bányában, amely most már nem a kizsákmá- nyolóké, termeljenek szenet, dolgozzanak fegyelmezetten, mert a szén az életet jelenti a munkáshatalom számára. Kijelentette Kun Béla, hogy eljön nemsokára az az idő, amikor nagyobb területekre csap át a forradalom lángja. Nincs messze az idő, amikor meglesz az összeköttetés az oroszországi vörös csapatokkal és azokkal a doni bányákkal, ahol a cárizmus idején a magyar hadifoglyok közül is annyian dolgoztak. Csak ki kell tartani a gyárak és a bányák munkásainak ,27 A Tanácsköztársaság a dorogi bányászokra számíthatott a legsúlyosabb helyzetben is. A termelésben és a harcban egyaránt helytálltak. A Dorogon tartott nagyszabású népgyűlésen Zigerits Károly kormányzó- tanácsi biztos „. . . hálás szavakban emlékezett meg a dorogi bányamunkások példás proletárkészségéről, amelyet akkor tanúsítottak, amikor az első hívó szóra egy szempillantás alatt fegyverbe állottak, hogy életük és vérük árán védelmezzék meg Esztergomot és Párkányt a betörő hordák ellen. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után felszólalt még a direktórium nevében Prehál elvtárs és az ifjúmunkások kiküldöttje.. .”28 A dorogi szénbánya erőműve szolgáltatta az áramot az Esztergom városi villany telepnek. A fogyasztóknak világítási célokra szolgáltatott áram itt 25 százalékkal olcsóbb volt, mint a fővárosban. A tanácskormány igyekezett segíteni a munkásság lakásviszonyain, és a fővárosban 30 ezer munkáscsaládot helyeztek el a megfelelő lakásokban, ugyanígy sokezer proletárcsaládot juttattak lakáshoz a vidéki városokban. 26 Kun Béla: A Magyar Tanácsköztársaságról. Kossuth, 1958. Beszéd a tatabányai bányászok nagygyűlésén 1919. ápr. 13. 172. o. 27 Uo. 28 Esztergomi Népszava 1919. június 11. 53
