A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)
Szabó László: A Tanácsköztársaság szociális és kulturális politikájának eredményei Esztergomban
növekedett. Az újságok Esztergomban gyakran napi négy-öt pár házasság- kötéséről számoltak be. Különösen szép számmal szerepeltek a házasságra lépők között a vöröskatonák. A házasságkötések számának emelkedése az emberek gazdasági és szociális biztonságérzetét, a proletárdiktatúra rendszere iránti bizalmat tükrözték. A nők egyenjogúságának gyakorlati megvalósításáért a tanácsköztársaság idején rövid idő alatt nagyon sokat tettek. A férfiakkal teljesen egyenlő jogokat gyakoroltak, és bármilyen tisztséget betölthettek. Az esztergomi katona- és munkástanács szavazólapján négy munkásnőt jelöltek. A Magyarországi Tanítók Szakszervezete Esztergomi Csoportjának választásain több tanítónőt iskolai bizalmivá választottak. Az esztergomi dolgozó nők részt vettek az ünnepségek és rendezvények szervező bizottságaiban. A Szocialista—Kommunista Munkások Magyarországi Pártja felhívást bocsátott ki valamennyi direktóriumnak, amelyben felszólítják azokat, hogy a női egyenjogúság gyakorlati megvalósításán mindenütt a legszigorúbban őrködjenek. Felhívják azonkívül a direktóriumokat, hogy különösen azoknak az elvtársnőknek nyújtsanak messzemenő segítséget, akik a Tanácsköztársaság érdekében a különböző társadalmi vagy hivatalos szervekben lelkesen tevékenykednek. Esztergomban, hasonlóan az ország több városához és községéhez, 1919. máj. 18-án nőgyűlést tartottak.25 A tanácsköztársaság idején a dorogi szénbányákban a bányászok a kapitalista rendszer örökségeként itt maradt elhanyagolt, gépesítetlen munkahelyeken dolgoztak, hogy a proletárállam részére biztosítsák a fűtőanyagot. A tőkések az első világháború előtt és alatt nagymértékben fokozták a széntermelést a megye területén, mert az Esztergom megyei barnaszén minősége a többi hazai termékeket felülmúlta. A világháború alatt a dorogi szénbányák teljesítőképessége minden addigi számítást túlhaladt, de a bányarészvénytársaságok (Esztergom—Szászvári Kőszénbánya R.T., Salgótarjáni Kőszénbánya R. T., Magyar Általános Kőszénbánya R. T.) urai a bányák korszerűsítését kezdettől fogva elhanyagolták, biztonsági berendezéseket nem szereltek fel, ezzel súlyos bányaszerencsétlenségeket okoztak. A tokodi bányákat már az 1900-as évek elején víz öntötte el, s emiatt az üzem évek hosszú során át szünetelt. A tanácskormány nagy gondot fordított a bányászok munka- és életkörülményeinek megjavítására. Felmérték a bányák állapotát, felszerelését, a szerszámok minőségét és mennyiségét, a bányászcsaládok lakáskörülményeit és azonnal intézkedtek a megfelelő körülmények megvalósítása érdekében. A bányászok élelmezésének biztosítása érdekében a távolabbi megyékből is szállítottak élelmiszereket. A proletárdiktatúra idején a bányászokat nagyfokú tisztelet és megbecsülés övezte. A sajtó szinte naponta közölt híreket a bányászok életé25 Vörös Újság, 1919. máj. 18. 52
