A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)
Szabó László: A Tanácsköztársaság szociális és kulturális politikájának eredményei Esztergomban
A nagybirtokok fojtogató gyűrűjében, a szolgabírák és csendőrség által „fékentartott” munkások és parasztok Esztergom megyében a legmostohább körülmények között éltek. A megye területén elsők között helyetfoglaló kő-, föld-, agyag-, azbeszt- és üvegiparban a hivatalos statisztika szerint 1910-ben az egész évben átlag munkában töltött napok száma mindössze 222 nap, a faiparban pedig 260 munkanap volt. Ugyanebben az évben a kő, agyag- stb. iparban egy-egy munkás átlagos hetibére 16,4, K-t, átlagos évi bére 608 K-t, a faiparban 16,4 K-t, illetve 712 K-t tett ki.8 Ebben az időben egy 5 tagú család (3 tizenkét éven aluli gyermeket számítva) létfenntartási minimuma évi 1200—1300 K-t tett ki. Egy keresőnek átlag 3—4 családtagot kellett ellátni. Magyarország gyártelepein alkalmazott munkások és tanoncok 390 000 főnyi tömegéből több mint 24 000 létfenntartására napi 1 koronánál is kevesebb összeg jutott. Még rosszabb volt a kisiparban dolgozó tanoncok helyzete. Magyarországon a munkaidő nem volt szabályozva. A munkások napi 10—14 órát dolgoztak alacsony bérért, rossz lakásviszonyok között, gyenge táplálkozás mellett, kitéve a gyakori baleseteknek. A földműves munkásnak évente csak 220 napon át volt munkája, évi keresete a háború előtti időben nem volt több kb. 400 K-nál. De voltak vidékek, ahol még ennél is kevesebbet kerestek.9 A megye hegyek között fekvő falvait a rossz utak miatt ősztől tavaszig szinte alig lehetett megközelíteni. A bányászoknak napi 10—15km-t kellett gyalogolniuk munkahelyükre. A dolgozók szociális és kulturális helyzetének javításával nem törődtek a háborúra készülődő uralkodó osztályok. A megye területén 1914-ben mindössze 96 iskola működött. A kultúra továbbfejlesztője a munkás- osztály volt. Esztergomban munkás és földműves olvasókörök alakultak. Dorogon a bányászzenekar tagjai a nehéz munka után gyakoroltak, Munkásindulókat, különböző zeneszámokat tanultak be, és növelték a dolgozók kulturális érdeklődését. 1914-ben megalakult a Dorogi Atlétikai Club. Létrehozták a labdarúgó szakosztályt. A munkás-sportolók anyagi támogatás hiányában áldozatos munkával hordták össze a felszerelést, sportpályát létesítettek. Itt rendezték a munkások összejöveteleit, s így tüntettek a béke ügye mellett a készülődő háború ellen. 1914. július 28-án a Németországgal szövetséges Monarchia hadat üzent Szerbiának. Megkezdődött az első imperialista világháború. Elrendelték az általános mozgósírást, megkezdődtek a bevonulások. Esztergom megyéből és Esztergomból is bevonultatták a kereső férfiak nagyobbik részét. Különösen nagy számban vitték a harctérre a hercegi és egyházi uradalmak cselédeit. A rosszul felszerelt és hiányosan ellátott magyar csapattesteket a Monarchia hadvezetősége a legveszélye8 Statisztikai Közi. Bp. Sz. f. S. H. 1930. 59. köt. 1 szám. 9 Varga Jenő: Földosztás és földreform Magyarországon. Népszava, Bp. 1919. 59. old. 42
