A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)
Szabó László: A Tanácsköztársaság szociális és kulturális politikájának eredményei Esztergomban
„Esztergom. Május elsejét csekély számmal ünnepeltük meg, minek a rendőrség brutális eljárása az oka, amennyiben elvtársainkat a legtörvénytelenebb módon üldözi”.1 A sztrájkok és bérharcok mellett, a súlyos és embertelen munkakörülmények következtében a bányászok gyakran fizetésüket hátrahagyva távoztak el a bányától. „Június hó 21-én Ebszőnyből Pély János és József nevű fia eltűntek anélkül, bogy az üzemvezetőségnél jelentkeztek volna. Pély János hátrahagyva 16 1/2, Pély József 16 1/4 szakmány után járó keresményüket. A mint nevezettek hátrahagyott keresményük és letétbe helyezett okmányaikért jelentkeznek, mi őket a szolgálati szabályzat 33. Sj-ában foglalt szabály betartására fogjuk szorítani. Doroghon 1899. június 30-án.”2 A századforduló idején Magyarország is az imperializmus korszakába lépett. Az imperializmus kialakulása a magyarországi burzsoázia és nagybirtok szorosabb összefonódásával és érdekeinek erősebb egybekapcsolódásával járt. De a magyar finánctőke a kartelleken, bankokon keresztül szorosan összefonódott az osztrák burzsoáziával és nem kis mértékben a német nagytőkésekkel is. Az Esztergom—dorogi bányavidékre a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. és a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. urai tették rá kezüket. Az Esztergom—Szászvári Kőszénbánya Rt. kapcsolatban állott a Kereskedelmi Bankkal, de elsősorban az osztrák és német finánctőke érdekkörébe tartozott. A bányavállalatokban, valamint az esztergomi bankokban az érsekség nagymértékben érdekelve volt. A fokozódó építkezésekkel, a bányák fejlődésével kapcsolatban újabb bankok, üzemek keletkeztek Esztergomban, de a város kisipariagrár jellegét továbbra is megőrizte. A helyi burzsoázia az egyházzal karöltve mohón vetette rá magát az új gazdagodás lehetőságeire. „A burzsoázia ... a vallási és politikai illúziókba burkolt kizsákmányolás helyébe a nyílt, szemérmetlen, közvetlen, sivár kizsákmányolást tette.”3 A burzsoázia és az egyház megosztozott a város politikai vezetésén. Annyiban volt köztük véleménykülönbség, hogy az iskolák, kórházak, s más közintézmények fenntartásának gondját és anyagi terhét kölcsönösen egymásra akarták áthárítani, de a dolgozók elnyomásában, embertelen kizsákmányolásában teljes mértékben egyetértettek. így a népművelési, s az egészségügyi helyzet a lehető legrosszabb volt, a szociális és kulturális intézmények siralmas állapotban tengődtek. Az egyház, bár hatalmas uradalmak és alapítványok jövedelme felett rendelkezett, az iskolaügyre csak morzsákat juttatott.4 1 Magyar május elsejék. Szikra, Bp. 1953. 141. old. 2 Sz. gyűjt. Jelentés, 1899. jún. 30. 3 Marx—Engels. Kommunista Kiáltvány. Szikra, Bp. 1949. 32. old. 4 Esztergom megyében az egyház 22 858 k. h. földterületet birtokolt. 40
