A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)
Szabó László: A Tanácsköztársaság szociális és kulturális politikájának eredményei Esztergomban
A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG SZOCIÁLIS ÉS KULTURÁLIS EREDMÉNYEI ESZTERGOMBAN SZABÓ LÁSZLÓ A dolgozók szociális és kulturális helyzete Esztergomban a Tanácsköztársaság előtt A kapitalista fejlődés Esztergomban és a megyében csak a múlt század 80-as éveiben kezdett erősebben kibontakozni. Ipari nagyüzem ebben az időben még nem volt a városban. A meglévő kislétszámú és kisipari jellegű üzemek egyrésze az érsekség tulajdonában volt, másrésze pedig gazdasági és pénzügyi ellenőrzés alatt állott. Esztergomban a kisipari és mezőgazdasági munkásságra, s az egész városra legsúlyosabban a feudális egyház korlátlan gazdasági és politikai hatalma nehezedett. Ez akadályozta a város egészséges kifejlődését. A megye területén a szénbányászat a kiegyezés után fokozatosan hanyatlott. Az egyházi nagybirtokon fekvő szénbányákat vállalkozóknak adták bérbe. Az érseki uradalom kezelésében levő dunamenti községek (Süttő, Piszke, Nyergesújfalu) kőbányáink termelését azonban a nagyarányú fővárosi építkezésekhez történt szállítások kapcsán fokozták. A kilencvenes években az országos munkásmozgalomhoz hasonlóan Esztergom megyében is erősödni kezdett a munkásmozgalom. Esztergomban erőteljesebben az építőipari munkások szervezkedtek. A céhesipar hagyományai akadályozták a szervezkedéseket, de mégis létrejött a szakszervezet, amely már részleges gazdasági és politikai célokért harcba vitte a dolgozókat a tőkés-földesúri kizsákmányolás ellen. Az esztergomi munkások és szegényparasztok a bérmozgalmak mellett bekapcsolódtak az általános titkos választójogért, s a munkások szervezkedésének szabadságáért vívott harcokba. A Budapest—esztergomi, az Esztergom—füzitői és az Annavölgy— sárisápi vasútvonal megépülése után (1893—94) a szénbányák szállítási nehézsége megoldódott, és a bányák gyors fejlődésnek indultak. Az esztergomi munkásmozgalomra a dorogi bányavidék munkásmozgalma jelentős hatást gyakorolt. Egyre több munkás járt Esztergomból a dorogi bányákba és üzemekbe dolgozni. Ezek a munkások voltak azután élharcosai a magasabb bérekért, a rövidebb munkaidőért vívott küzdelmeknek és a munkások jogaiért folytatott harcoknak. A 90-es években május elsejét a munkások Esztergomban és több községben a tilalom és üldözés ellenére már megünnepelték. Egy 1897. évi tudósítás így számol be erről: 39
