A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)

Dévényi Iván: Kernstok Károly részvétele a haladó művészeti és politikai mozgalmakban

tették fel Kernstokot Kun Bélával és Szamuelyvel való kapcsolata, valamint a Galilei-kör „Szabad Gondolat” c. folyóiratának címlapja miatt. (E rajz tanulmány volt Kernstok egyik nagy, Nyergesújfalun festett lovas-kompozíciójához.) Kernstok bebörtönzését Majláth Géza közölte Márffyval. (Majláth ekkor már maga is bújkált, mert a kommün idején Esztergom megye főispáni teendőkkel megbízott vezetője volt.) Majláth és Márffy tervet dolgoztak ki Kernstok kiszabadítása érdekében. Megtudták, hogy az egyik ügyész, Polányi Károly, érdeklődik a művészet iránt. Ezután a Fészek klub leghíresebb művésztagjaiból küldöttséget alakítottak, felkeresték az ügyészt, és Márffy a delegáció nevében segítségét kérte a Kernstok ügyben. Az ügyész vállalta a közbelépést. Másnap hivatalában átadta Márffynak a szabadlábra helyező végzést, amellyel Márffy a gyűjtőbe rohant. Átadta az írást a fogház igazgatójának, és néhány perc múlva előtte állott Kernstok, kopott kurta rabruhában, amely csak könyökéig ért. Márffy boldogan közölte barátjával a jó hírt, és azt füllentette, hogy szabadonbocsátásának feltétele van: külföldre kell utaznia, így került emigrációba 1919 őszén Kernstok Károly.

Körmendi András a 30-as években írott Kernstok könyvében óvatosan és burkoltan így indokolja meg Kernstok elhatározását: „A nagy összeomlás után újjászervezkedő Magyarországon társtalanul, elhagyatva érzi magát. A gyanakvó, hűvös légkört nem bírja elviselni.” Előbb Münchenben, majd Berlinben élt. Berlinben festi meg zaklatott hangulatot kifejező, az expresszionista formanyelv bélyegét magán viselő híres művét, az „Úrvacsorá”-t. „Lelkének panaszai legközvetlenebbül ebben a képben buzognak elő.” (Körmendi.)

Távollétéban „izgatás és zsarolás” (V() címén perbefogták, és elfogatási parancsot adtak ki ellene. Az emigrációból írott egyik levelében, amelynek címzettje Zádor István festő és grafikus, keserűen írja a fehérterror Magyarországáról: „Otthon cifra világ van.” „Utálatos gyilkosoknak” nevezi azokat, akik ölnek, de azokat is, akik cinkosságukkal a „lélektani Hinterland”-ot adják a gyilkosoknak. „Prohászka gyilkosságokra uszító krisztustalan pap, Zadravecz a kaszárnyát imádja a templom helyett.”

Emigrációjának a 20-as évek derekán első felesége betegeskedése, majd halála vetett v éget. Hazatérését csak avval a feltétellel engedték meg, hogy a bűnvádi eljárás lefolytatása végett köteles az ügyészségen jelentkezni. Ügye időközben elavult, főtárgyalásra ezért nem került sor, de a főkapitányság jónak látta „magatartását figyelemmel kísértetni, nehogy újabb államellenes cselekményt kövessen el.”

Élete utolsó másfél évtizedében visszavonultan él, egészségi állapota is egyre romlik. Művészi tevékenységében is az elfáradás és a hanyatlás jelei mutatkoznak. A Horthy-rendszer iránti megvetésének és ellenszenvének gyakran kifejezést ad. Azok között volt, akik elhatározták, hogy megünneplik az őszirózsás forradalom 10. évfordulóját. Azonban a kormány a megmozdulásnak elejét veszi. 1934-ben távol maradt a Műcsar134