A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)
Dévényi Iván: Kernstok Károly részvétele a haladó művészeti és politikai mozgalmakban
nokban rendezett „nemzeti kiállításról”, amelyet a kultuszminiszter rendezett. A „Népszava” számára evvel kapcsolatban nyilatkozatot adott, amelyben a „művészi szabadság korlátozásáról”, veszélyeztetéséről beszél. A 20-as és 30-as években a KUT-nak (Képzőművészek Új Társasága) volt a tagja. Ez a művészegyesület baloldali, humanista festőkből és szobrászokból állott, — művészeink legjavát fogta össze. Már nagybeteg volt Kernstok Károly, amikor a szocialista művész- csoport egyik tagjának, a fasiszta terroruralom idején tragikusan elpusztult Sugár Andornak ezeket a vallomásszerű szavakat mondotta: „Ti, ti vagytok az én örököseim, az én folytatóim.” Az ellenforradalmi rendszer sötétségében sem hajtotta meg térdét és fejét Kernstok Károly a hatalom urai előtt. A 30-as években írta le azokat a fénylő mondatokat, amelyek szellemi végrendeletének tekinthetők: „Nagyon boldog és büszke vagyok arra is, hogy mintegy húsz év előtt . . . résztvettem belső kényszerek hatása alatt olyan társadalom- politikai mozgalmakban, amelyeknek szükségét és helyességét az idő igazolta. Hittem és hirdettem a népjogokat, az emberi szabadságot, faji, vallási, nemzetiségi különbség nélkül.” Állásfoglalását nem is bocsátotta meg Horthy-Magyarország. Súlyos betegség után, 1940-ben halt meg Kernstok Károly. Életének utolsó időszakát megkeserítette a fasizmus fokozódó térhódítása és a második világháború kirobbanása. Az életmű, amelyet ránk hagyott, nem egyenletes színvonalú. A remekművek mellett vannak gyengébb és ernyedtebb alkotásai is. De működése egészére vonatkozólag ma is helytállóak Körmendi András szavai: „Kernstoknál a forma kérdései mélységes emberi kérdésekkel kapcsolódnak. . . Az ő művészete a valóság világából szövődik s egyedül annak törvényein épül.” Művészete hű tükre volt forrongó és vajúdó közelmúltunknak. „Képességeinek sokkal hatalmasabbak voltak az arányai, semhogy kis hiányokkal mérni lehetne őket.” (Pogány Ö. Gábor.) Kernstok halálával egy makulátlan jellemű ember és maradandó műveket hátrahagyott művész szállott sírba. Irodalom Bálint Aladár: Kernstok Károly élete Bölöni György : Az igazi Ady (Szikra kiadás 1947) Bölöni Györsvy; Vörös lobogó („Kortárs”, 1969 márciusi szám) Derkovits Gyuláné : Mi ketten (Képzőművészeti Alap kiadója) Derkovits Gyuláné : Derkovits Gyula elindulása („Magyar Nemzet”, 1959. febr. 15.) Genihon István : Az új magyar festőművészet története, Budapest. 1935 Horváth Béla : Kernstok Károly rajzművészetéről, „Műterem”, 1958. évi 10. szám Kállai Ernő : Új magyar piktúra 1900—1925. Amicus kiadás, 1925 Kassák Lajos : Egy ember élete, VII. kötet, Pantheon kiadás Kassák Lajos : Képzőművészetünk Nagybányától napjainkig, Budapest, 1947, Magyar Műkiadó. Kernstok Károly cikkei és tanulmányai („Nyugat”, „Huszadik Század”, stb.) Komárom és Esztergom vármegyék múltja és jelene, 1938. Kőhalmi Béla : Az új Könyvek Könyve, 1937 135
