A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)

Dévényi Iván: Kernstok Károly részvétele a haladó művészeti és politikai mozgalmakban

ke zik: „Derkót nagyon szerettük. Kedves, szelíd, szerény fiú volt. Én akkoriban jobb anyagi helyzetben lévén, minden kiállításán vettem tőle képet, hogy segítsem. Utoljára Bécsben, egy gyönyörű kiállításán vettem tőle 100 schillingért egy csodálatos lovas képet, amely sajnos a háború alatt elkallódott.”

1919. augusztus 1-én megbukott a magyar kommün. A következő napon hajnalban Kernstok Károlyt őrizetbe vették és Esztergomba vitték kihallgatás céljából, mint direktóriumi elnököt. Rövidesen a kolónia tagjai hírt kaptak arról, hogy Kernstokot Esztergomban a fehérek tettlegesen bántalmazták. A szabadiskola épületében katonák jelentek meg, akik nyersen tárgyaltak a mesterük nélkül maradt fiatalokkal. Nyilvánvaló volt, hogy a tanácsrendszer bukása egyben a szabadiskola feloszlását is jelenti.

A növendékek komor lelkiállapotát és a szabadiskola utolsó óráit ismét Derkovitsné örökíti meg emlékirataiban. „Volt egy kedves kecskénk, mely a kolónia tehene volt. Levágtuk. Húsát szétosztottuk egymás közt. Derkónak többet csomagoltunk belőle, mert ő volt közöttünk a legszomorúbb, legárvább”. A fiatal művészek elbúcsúztak a kolónia öreg gazdasszonyától, Rézi nénitől és egymástól. Igyekeztek minél kisebb feltűnést kelteni ; a sötétség beálltával kis csoportokban elindultak a vonathoz. Éjfélkor értek Kenyérmezőre. Hűvös volt az éjszaka, és a Budapestre induló vonat csak hajnali 4 órakor indult. Amikor megérkeztek Pestre, Derkovits ezt mondotta feleségének: „A piktúrának, a tanulásunknak befellegzett.”

Eközben Kernstok Esztergomban volt fogságban. Felesége emlékezete szerint az esztergomi vizsgálati fogság két hónapig tartott. Utána a kőbányai gyűjtőfogházban volt még egy rövid ideig. Míg Kernstok börtönben volt, megfosztották őt megyei törvényhatósági bizottsági tagságától. Esztergom vármegye közgyűlési jegyzőkönyvének idevonatkozó része a következőket tartalmazza: „Kernstok Károly nyergesújfalusi lakos törvényhatósági bizottsági tagról pedig . . súlyos felháborodással állapítja meg a törvényhatóság, hogy nevezett a kommunizmus mellett nyílt állásfoglalásával, nyilvános népgyűléseken mondott izgató beszédeivel, Kun Béla kommunista rablóvezér családjával való állandó bizalmas érintkezésével nyíltan a haza- és vallásellenes rémuralom szolgálatába állott. Érdemtelenné vált tehát Kernstok Károly a törvényhatóság bizalmára, s hogy irántuk (dr. Seyler Emil megyei tisztifőorvos és Kernstok, D. I.) érzett megvetésének kifejezést adjon, őket tagjai sorából kizárandó- nak találta.” (A jegyzőkönyv az esztergomi áll. levéltárban.)

Pór Bertalan levélben! közlése szerint Márffy Ödön közbenjárásának volt köszönhető, hogy Kernstokot és Berényt kiengedték a kőbányai fogházból. Pór Bertalan a villamosban találkozott is Kernstokkal, közvetlenül kiszabadulása után. Kernstok Károlynak a fehérterror alatti letartóztatását és meghurcolását hitelesen világítja meg Márffy Ödön festőművésznek az „Élet és Irodalom” c. hetilap 1959. okt. 23-i számában megjelent visszaemlékezése. Eszerint Nyergesújfalu reakciós körei jelen133