A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)

Dévényi Iván: Kernstok Károly részvétele a haladó művészeti és politikai mozgalmakban

Párizsból hazatérve, a század első évtizedének végén munkásságában teljes átalakulás következik be. „A stílusból, amelyet idáig gonddal építgetett, nem maradt kő kövön.” (Lyka Károly) Újabb korszakának reprezentatív darabjai a „Keresztelő Szt. János” (1909), a Nyergesen festett „Meztelen ifjú” (1909), a „Fához támaszkodó fiúakt”, szintén 1909-ből. Főműve ebben az időszakban a mintegy húsz alakos nagy csoportkép, a „Lovasok a víz partján” (1911). Képeinek témái fiatal, ruhátlan férfiak és lovon ülő alakok, vagy ágaskodó nemes mozgású paripák. „Az alakok, amelyeket sajátságos szigorú kánon alapján szerkesztett — kisfejű, szélesvállú és keskenycsípőjű atléta-figurák —, kontúrvonalakból elevenednek meg.” (Genthon István)

E képek, ha a belőlük áradó hangulatot megpróbáljuk átérezni, valamiféle elvágyódást, a jelen sivárságától való menekülést, a szépség, egészség, boldogság és viruló ifjúság korához való nosztalgikus vonzódást fejezik ki, a maguk antik izeivel és egyedülálló stilizáltságával. Nagyon találó a kiváló író, Szomory Dezső megjegyzése a „Lovasok a vízparton” c. festményről. A kép „mintha valami földöntúli szabadságba s végtelenségbe volna fölmagasztosulva”, — írja Szomory. („Az Est”, 1938. márc. 18.)

A század első évtizedének közepétől kezdve tavasztól őszig sok időt tölt Kernstok Nyergesújfalun, ebben a szép dunaparti helységben, amelyet még kisgyermekkorában megismert és megszeretett. Felépül itt tágas villája és műterme is, amely nagy kert közepén áll. A Kernstok- villában nyaranta szakadatlan a vendégjárás. Itt keresik őt fel barátai, az idősebb nemzedékből Feszty Árpád és leánya, Masa (Mária), — Kernstok nemzedéktársai közül Lyka Károly, Márffy Ödön, Vedres Márk, Czóbel Béla, Ady Endre és Csinszka, Kosztolányi-Kann Gyula festő és mások. A Nyergesújfalun eltöltött régmúlt napokra és hetekre az egykori látogatók ma is melegen és jó emlékekkel pillantanak vissza. Márffy Ödön érdemes művészünk így ír erről 1956. jan. 7-én kelt, e sorok írójához küldött levelében: „Jónéhány nyarat töltöttem Nyergesújfalun, és így sokat voltam együtt Kernstokkal. Ő nemcsak mint művész volt jelentékeny, hanem széleskörű tudású és rendkívüli intelligenciájú ember is volt. Napközben ritkán láttuk egymást, külön-külön dolgoztunk. Estefelé viszont sokszor beszélgettünk, nagy sétákat téve a Duna partján. Élvezetes órák voltak ezek, mert rendkívül sokoldalú érdeklődés volt benne az élet minden megnyilvánulásával szemben. Festők között ritka volt az ilyen egyetemes műveltségű ember. Talán csak zenei érdeklődése nem volt. Viszont a társadalmi problémák és a politika iránti érdeklődés annyira igénybe vette, hogy ez sok figyelmét és energiáját vonta el a művészettől.”

Vedres Márk Kossuth-díjas szobrászművészünk 1956. jan. 3-án írott soraiból kitűnik, hogy Kernstok sokféle emberrel érintkezett Nyergesújfalun; az arisztokratizmus és művészgőg távol állott tőle: „Kernstok Károly testvéri barátom volt. Nyergesújfalusi villájának gyakran voltam lakóvendége 1898 és 1902 között. Az évekre nem emlékszem egészen

123